Nagy Szulejmán fekete levessel kínálta Török Bálintot…
A „Hátra van még az fekete leves!” – formában ismert adoma szerint a „Nagy Szulejmán” néven nevezett Gházi Szulejmán el Muhibbi Padelsah padisah 1541. augusztus 29-én hosszú, rengeteg fogásos ebédre hívja az óbudai táborba enyingi Török Bálint uramat, Izabella királyné főbizalmasát. Ezt rossz sejtések gyötrik, már ment volna is, de a padisah rászólt:
„Maradj! Hátra van még a fekete leves!”
Jött is, felszolgálták a káhvét, vagyis a kávét.
A nagy baj ezután kezdődött: bilincsbe verték Török Bálintot és elvitték Isztambulba, ahol a Hét Toronyban, a rómaikori Jedi Kulé börtönében halt meg.
Ezt dolgozta fel Arany János a Török Bálint című balladájában. Idevágó sorai ezek: „Hosszas ebéd a török szultáné, /
Hátra van még a fekete kávé;”*
*Az erről szóló históriás adoma a legismertebb magyar régiség, amit Arany János Török Bálint című balladája nyomán középiskoláinkban is tanítanak, de Lehr Albert magyarázatai alapján hibásan.
Az adomát Szirmay Antal írta meg 1806-ban a Hungaria in Parabolis-ban. Szerinte ő ezt nagyapjától hallotta, aki jelen volt Váradon, amikor Ali, a tömösi vezír pasa ugyanezt 1685-ben Késmárki gróf Thököly Imre fejedelemmel tette meg. Minderről Tóth Béla igen részletesen ír, ám abban tévedett, hogy Arany ezt a hagyományból merítette, mert az az igazság, hogy Szirmay Antaltól vette át az anekdotát. Lehr Albert, Arany János nagyemlékezetű magyarázója is tévedett, amikor azt hitte, hogy 1541-ben a „khávé” még nem volt ismert Budán és így az Arany által említett fekete kávé „anakronizmus” volna. A valóság az, hogy éppen a nagy irodalomkedvelő padisah volt az, aki Ibn Szaud isztambuli főmufti által 1535-ben adatta ki a perzsa Háfiz verseinek nyilvános előadását és a „káhvé ivást meoengedö fetvát”. A magyarfölödi toroki kincstári számadásokban, a Defterdár Agák könyveiben ott vannak a magyarországi török „káhvé hánék’”, vagyis kávéházak már 1656 előtt, mely évre a köztudat az „első londoni Coffee-House” megnyitásában az „első európai kávéházat” véli.
Azonban a zseniális Arany János minderről nem tudott, de a Török Bálint-ban mindenesetre joggal írt a fekete kávéról – bár verse szépségének az sem ártana, ha a nemes italt valóban csak később ismerték volna meg hazánkban.
