Békeffi István nem ugrott be minden tréfának…
A sematizmus idején nem volt könnyű alkalmazkodni a követelményekhez. A Palotaszálló című operettben például, amely egy beutalt csoport kétheti üdüléséről szólt, azt kívánták tőlük, hogy minden szereplőnek legyen valami hibája, amit aztán a harmadik felvonásban levetkőzik.
Latabárnak, Ajtaynak, Kiss Manyinak sikerült is találniuk egy-egy csúnya kispolgári csökevényt, de Feleki Kamillkával, aki Menyus bácsit, egy idős munkást játszott, sehogyan se boldogultak.
Egyik délelőtt Kellér azzal állított be a Gerbeaud-ba, hogy megvan a hiba:
– Legyen Menyus bácsi morfinista, aki a harmadik felvonásban eldobja a fecskendőt és megfogadja, hogy leszokik a kábítószerről.
Persze Békeffi nem dőlt be Kellérnek, rögtön tudta, hogy csak tréfál. Tovább nem is erőltették a „csökevénykeresést”. Így aztán Menyus bácsi a Palotaszállóban egyedül maradt meg hibátlannak, ami elég szokatlan volt abban az időben.
Forrás: Kalmár Tibor: A nagy nevettetők
