Maecenas barátjává fogadta Horatiust, a költőt, és mentesítette az anyagi gondoktól: kis birtokot ajándékozott neki Róma közelében. Így Horatius boldogan hódolhatott szenvedélyeinek: az írásnak és az ivásnak.
A nagy római költő, Horatius számára a szerelem könnyed játék, a barátság derűs kellék az epikuroszi életvitelhez, és védelem az elmúlástól való szorongásnak Horatius lírai költészetén végigvonuló alapélménye ellen.
Horatius mindemellett tántoríthatatlan híve volt a bornak. Halálos ágyán azonban barátai nagy meglepetésére, egy csupor vizet kért. Kívánságát elhaló hangon így indokolta meg:
− Illendő, hogy az ember halála előtt kibéküljön a legnagyobb ellenségével.
