Bohumil Hrabal korán felfedezte a pálinka ízét…
Bohumil Hrabal alig négy éves volt, amikor életében először berúgott. Nagyszülei háza a falu szélén, a temető mellett volt, ahol gyakran megfordult a kis Hrabal. Ahogy a kis Bohumil szívesen nézte Brnóban, a Balbín utcában a temetéseket, Polnában is előszeretettel vett részt minden temetésen, mint a gyászolók egyike.
„A muzsikusok asztalhoz telepedtek, és én minden temetéskor velük ültem mert én afféle mindenki gyereke voltam és mindnyájan szerettek mert azt gondolták rólam, hogy amolyan falu bolondja vagyok…” – emlékezett vissza az író.
„És így tértem vissza egyszer a sörgyárba és részeg voltam, felvidulva… kioldottam a fűzős cipőm zsinórját, de nem tudtam kibogozni a kis horgas kapcsokat. És forgott velem a konyha és az emberi arcok, emlékszem, hogy kiabáltam: Állítsátok meg a hokedlit, állítsátok meg a hokedlit!”
Forrás: B. Hrabal: Obrazy, ze kterých žiji (Képek, amelyekből élek).
