David Attenborough egészen egyszerű kalandokat is átélt…
„Estefelé aztán előkerült a főnök.
– A señors fizetni akarnak az állatokért – mondta Sandy. – Hol van a tatu?
– Megszökött.
– És a sörényes hangyász?
– Az megdöglött.
– És a tukán?
– Azt megette egy héja – mondta gyászos hangon a főnök.
– És a tinamuk?
– Hát igen. Azokat valójában nem fogtam meg, de azt hiszem, tudom, hogy merre vannak. Én csak azt mondtam, hogy megfognám őket, hogy lássam, mennyit fizetnek értük.
Egyszerűen nem értettük, miért mondta a főnök, hogy megfogta az állatokat, amelyeket nyilvánvalóan még csak nem is látott. A magyarázat, amit kínomban kieszeltem, igen bizonytalan volt; valamiképpen az udvariasságról szólt, meg az arcvesztés szégyenéről egy primitív közösségben. Charles sokkal józanabb és egyszerűbb megoldást talált.
– Szerintem – mondta mogorván – csak arra akart megtanítani, hogy ne tegyünk fel hülye kérdéseket.”
Forrás: David Attenborough: Egy ifjú természettudós történetei
