A szabadságharc leveretése után sok híres nevű bujdosó lelt menedéktanyát pásztorok viskóiban.
Többi közt Csengery Antalt is egy hortobágyi vén gulyáshoz vitték ki, erősen gondjára bízván, mert hát ez drága ember. A gulyás mindjárt első nap jó ebédet csapott, s utána úri vendégét megkínálta a kulacsból:
– No, most egy kis bort!
– Köszönöm szépen, sohasem iszom bort.
E szókra a vén pásztor megcsóválta a fejét.
– No de ebből a jó szűz dohányból csak rá tetszik gyújtani.
– Dohányozni sem szoktam.
A vén csikós erre már nagyon elsajnálkozott, s a bojtárjához fordulva, egyet sóhajtott:
– Én uram istenem, hogy lehet ilyen baromul felnőni!
Csengery elmosolyodott, s még tetszett neki a szög fejét találó szó, mert az csakugyan igaz, hogy a barom nem iszik bort és nem dohányoz.
Lejegyezte: Hőke Lajos
