1924 tavaszán és nyarán József Attila hosszabb ideig vendégeskedett Tersánszky J. Jenőéknél. A hőségben a két barát strandolni vágyott, csakhogy a költőnek nem volt fürdőnadrágja…
Egy forró nyári napon Tersánszky Józsi Jenő a csillaghegyi strandra készülődött. Ott terebélyes nagy fák övezik a fürdőt, a hegyoldalban pázsit és homokos teraszok, tornaszerek, hatalmas, kettős vízmedence… Lubickolni, ugrálni, testgyakorlatozni remekül lehet.
József Attila örömmel csatlakozott vendéglátó barátja programjához. Fürdőnadrágja azonban nem volt, de gondolta, majd bérel egyet a strandon. Barátja figyelmeztette, hogy a gatyapróbán válogasson, nehogy valami szörnyűséget akasszanak rá. Azonban az ifjú költő rá se rántott. Kapta az első gatyát és indulást vezényelt.
Ahogy lóbálta a nadrágot, Tersánszky tüstént észrevette, hogy azt nem az ő vézna alakjára szabták.
– Nagy ez magának, hallja, Attila! Vigye vissza! Lötyögni fog magán!
A költő, ki nem akarta bevallani hibáját, fölényesen csak ennyit válaszolt:
– Na, és?
– Ki fogják röhögni benne! – intette Tersánszky.
Erre József Attila szinte leckéztető hangon így felelt:
– Józsi Jenő, úgy rémlik nekem, túlságosan is polgárias a gondolkodása. Röhögnek? Röhögjenek! Mit fáj az magának vagy nekem?
Na hát a strand közönsége valóban röhögött. Méghozzá alaposan.
A gatya, amit a kabinban magára húzott, akkorának mutatkozott, hogy még egy százkilós, nehéz súlyú alakon is lengett volna. Attila úgy segített a problémán, hogy a gatya felsőrészét összegyűrte derekán és óriási göbre kötötte. Persze, vékony combjai, mint a harangban a nyelve, úgy imbolyogtak a nadrágban.
Egyáltalán lehetetlen volt türtőztetni a kacagást annak, aki rápillantott. De ő rá se hederített a közfeltűnésre. Járkált, ugrált, mutogatott, tornamutatványozott, kitűnően szórakozott. Tersánszky pedig vette a lapot, és vele játszott. Színész sem tudta volna jobban mímelni azt a faképet, amivel Attila nem vette tudomásul a strand rajtuk viduló közönségét.
