Zelk Zoltánt különösen érdekelte Puskás Ferenc játéka…
Karinthy Ferenc: Két művész
Esős idő volt, a pálya mélyen felázva, csupa pocsolya. Mindenki csúszkált, bukdácsolt, a passzok, lövések a latyakba ragadtak vagy el-fölcsúsztak, falsul kiperdültek. Egyedül Puskás nem látszott tudomást venni a rossz talajról, átadásai, szöktetései hajszálpontosak, minden bombája életveszélyes. Zelk, a költő és szurkoló a mérkőzés után megkérdezte tőle a presszóban:
– Mondja, Öcsikém, hogy lehet az, hogy a többiek labdái rendre a tócsába fulladnak vagy messzi elszállnak, a magáé meg mindig épp a víz színén siklik el? Hogy csinálja, mi ennek a technikája?
– Úgy kell rúgni, művészkém – kacsintott a csatár.
Forrás: Karinthy Ferenc: Karcolatok
