A színpadon Körmendi jelenését színészóriások várták…
Körmendi Jánost a diploma megszerzése után, 1951-ben a Madách Színház szerződtette, amely teátrum akkoriban az Izabella téren volt (ma: Hevesi Sándor tér). A társulatnak olyan nagyságok voltak a tagjai, mint: Pécsi Sándor, Kiss Manyi, Tímár József, Uray Tivadar, Ladányi Ferenc, Mezey Mária, Ráday Imre, Gombaszögi Ella, Sennyei Vera.
Körmendi János ezekre az évekre így emlékezett:
– Az első szerepem Romasov, szovjet szerző Égő híd című darabjában volt. Egy kadetet játszottam, aki a csatából bajtársa üzenetét hozza haza, annak családjának. Ám amikor a színpadon a végszó elhangzott – amely után nekem kellett volna megszólalni – összeszorult a torkom.
Visszatekintve nem csoda, hiszen a színpadon Körmendi jelenését színészóriások várták. Partnereit meglátva annyira megijedt, hogy a szöveget teljesen elfelejtette.
– A szünetben a drága Uray Tivadar, vagy ahogy mi hívtuk Tógyer bácsi, odajött hozzám, és azt mondta: „Fiam, miért van úgy betojva? Mire való ez a rettenetes félelem és pánik? Amit itt maga művel, az teljesen értelmetlen, ezért szíveskedjék abbahagyni. Vegye tudomásul, hogy Körmendi János ezt a jelenetet el tudja játszani.” Felbátorítottak ezek a meleg szavak és Tógyer bácsinak valóban igaza lett. A drága Uray Tivadar később is – egészen haláláig – mindig érdeklődött a sorsom iránt.
Forrás: Kalmár Tibor: Legendás komédiások; Kossuth Kiadó
