Krúdy sehol nem mondott le bohém életviteléről…
Gárdonyi Béla: Krúdy Gyula – az ember
(…)
Krúdy Gyula a bort is nagyon szerette.
Nem régiben, kórházban feküdt és orvosai a legszigorúbban eltiltották a borivástól. Minden úton megpróbált borhoz jutni, de az ápolónő megvesztegetése sem vezetett sikerre. Pedig ő nagyon szerette ezt az italt és utálta az orvosságot, semmiféle orvosságot sem tudott bevenni.
Az egyik nap meglátogatta őt a kórházban legjobb barátja, akinek mint élete legnagyobb baját panaszolta el, hogy nem tud egy korty borhoz sem jutni, pedig attól egész biztos meggyógyulna. A jó barát megértve a panasz súlyát, minthogy ő maga sem vetette meg a szőlő jóleső nedvét, másnap a látogatási idő előtt megjelent a kórházban, kezében egy nagy orvosságos üveggel.
– Kérlek, ez használni fog – szólt és letette a drága nedűt tartalmazó palackot, aztán eltávozott.
Nem sokkal később az éppen arra haladó ápolónő, látva a hatalmas orvosságos üveget, gúnyosan jegyezte meg:
– No, Krúdy úr, mikor fog elfogyni az orvosság?
És mikor az ápolónő mögött becsukódott az ajtó, Krúdy szájához emelte az orvosságos üveget és nem vette le addig, míg az üveg kiürült.
Az ápolónő, mikor még egyszer bejött a betegszobába a látogatási idő előtt, hogy mindent felülvizsgáljon, megrökönyödve látta, hogy a nagy orvosságosüveg üres. Már éppen meg akarta dicsérni Krúdyt, mikor az ágy felé egy pár lépést téve, megütötte az orrát a – borszag.
És minden kiderült.
Forrás: Gárdonyi Béla: Krúdy Gyula – az ember, Délibáb, 1933/21. /május 20.
