1905-ben Lehár Ferenc egy operetten dolgozott, mely később a legnépszerűbb alkotása lett. A darab premiere kis híján kudarcba fulladt, mert a bemutatóra alig költöttek és a címét is szinte az utolsó pillanatban találta ki a szerző.
„A zenés színpadnak három műfaja van: opera, operett – és Lehár” – ennél nagyobb méltatást nem is kaphatott volna a magyar operett egyik királya. Lehár Ferenc meg is kívánt felelni ennek az elismerésnek, így talál rá a történetre, amelyben egy bizonyos Glavari Hannának egy bizonyos Danilo Daniloviccsal kell összejönnie, hogy egy bizonyos tönkrement Pontevedro vagyonát megmentse az özvegy számára.
Csakhogy egy hónappal a bemutató előtt a darabnak még nem volt címe. Ekkor véletlen egy szabadjegyet kérő segédhivatali igazgató özvegyének képében segítségére sietett. Hallotta, amint a titkár elutasította a színházi szolgát:
– Adjon neki még egyszer utoljára jegyet, de ha még egyszer jelentkezik, dobja ki ezt a kellemetlen özvegyet (die lästige Witwe).
Erre Lehár, mint akit a darázs megcsípett, felugrott és elkiáltotta magát:
– Ez az, megvan a cím: A víg özvegy (Die lustige Witwe)!
