„Az igaz, hogy ritkán nevetett. Inkább befelé mosolygott. De ha társaságba került, belemelegedett a hangulatba s rendesen ő vitte a szót.”
Az igaz, hogy ritkán nevetett. Inkább befelé mosolygott. De ha társaságba került, belemelegedett a hangulatba s rendesen ő vitte a szót. Tapasztalhatta mindenki, aki megfordult nála. Ha kedves vendége jött, hozatta azonnal a saját termésű «piros vizet» s vidám pohár s pipaszó mellett folyt a beszéd. Mert a pipa elválaszthatatlan jószág volt tőle.
Az 1916. évről összefoglaló beszámolót ír a naplóba. Néhány szomorú sor után így fejezi be: «Dohány dolgában őszig némi keveslet, azontúl bőség, aminő békeidőben se volt. Igaz, hogy háromszoros áron, de minőség tekintetében csupa jó.» Természetesen, fináncnemlátta dohányról van szó. «Minden jó, ha a dohány jó, mondaná Gárdonyi, állapítja meg az életrajz, ha a közmondást vele újra fogalmaztatnák.»
Forrás: Tordai Ányos: Amit nem tudunk Gárdonyiról
