Hogyan lett színész Latinovits Zoltán?
Latinovits Zoltán, a színészkirály ma már állócsillag a magyar égbolton, művészetét kedvelőinek mégis megannyi kellemes percet okoz.
Ltnovics. Elírás? Nem az. Lelkes Évának, az azóta riporterből stockholmi szobrásznővé lett színészfölfedezőnek mesélte az első filmszerepét forgató debreceni ifjú színész (Film, Színház, Muzsika, 1959. április 17.)
„Nyolcadikos gimnazista voltam, amikor az iskolai önképzőkör műsoros estet rendezett. Én is szerepeltem. Hogy, hogy nem, valaki meghívta erre az előadásra Bajor Gizit is. Eljött. Az előadás után magához hívatott. Vörös fülekkel álltam elé, s a megtiszteltetéstől vacogva, még bemutatkozni sem tudtam rendesen. Csak ennyit mondtam:
Ltnovics Zoltán.
Ő még fogta a kezemet, s közben így szólt:
– La-ti-no-vics. Mondja csak utánam: Latinovics. És én artikuláltam.
– La-ti-no-vics.
– Magának feltétlenül színésznek kell lennie – biztatott a felejthetetlen művésznő. Én akkor nyolcadikos voltam, s egyformán szerettem a sportot és az irodalmat, az operát és a jazzt. Sőt, rajzoltam is, állítólag tűrhetően. Egyszóval, jeles voltam mindenből, de semmiből sem eminens. Úgy éreztem, hogy Bajor szavai, mint fénycsóva világítják be a jövőmet.”
Forrás: Molnár Gál Péter: Latinovits
