Vidéki felolvasó körútjain gyakran megszólították Karinthyt, és a tréfáira, vicceire, mókázására partnert kereső író mindig szívesen válaszolt…
Egy debreceni előadóestély előtt egy fiatal újságíró jelölt alig várta már, hogy megcsinálja első interjúját a hírneves íróval. Így remélt szerkesztőségi szerződéshez jutni.
– Amikor a mester leszállt a vonatról, vett-e észre valami érdekeset városunkban? – Ez volt az első kérdése.
– Hogyne-hogyne – bizonykodott Karinthy –, észrevettem, hogy ebben a városban a házak két oldalt, egymás mellett épültek, s középen meglehetősen széles, szabad út fut végig a házsorok között.
A lámpalázas fiatalember izgatottan jegyezte az író szavait. Nem vette észre a tréfát.
Lejegyezte: Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona: Karinthyról
