Nemcsak Jókai Mór, hanem Móra Ferenc is megörökítette Petőfi első verseskötetének történetét…
És most tessék meghallgatni, hogy ajánlotta be a közönség kegyeibe az első Petőfi-kötetet az Életképek 1844. november 20-i száma:
– Megjelentek Petőfi Sándor költő „Versei” a „Kör” pártfogása alatt. Míg azokról bővebben szólandunk, megjegyezzük, hogy azok mint egy igen szép tehetségű író jeles elmeszüleményei általános tetszésben részesülnek, s eszerint hisszük, hogy kelni is fognak, ámbár sok embere van Istennek, aki a verseket haszontalan dolognak tartja. Többen a sok bordalt sokallják e gyűjteményben: de uramistenem, ha már arra vagyunk kárhoztatva, hogy magunk igyuk meg harmincmillió akó borunkat, legalább legjobb bordalköltőink énekeit vegyük meg, s azok eldalolása mellett temessük búnkat a kancsóba. Hej, ha e könyv rác nyelven lenne írva, Újvidéken, ahol ugyancsak énekelnek a bor mellett, elkelne legalább egypár száz példány.
Íme, így harangozta be az örökkévalóság fényében ragyogó első magyar verskötetet az az újság, amely a legjobb indulatú volt hozzá. A numen adest érzésének semmi nyoma. Egy pillarebbenés se mutatja, mintha megérezték volna, hogy a magyar költők tejútrendszerében üstökös jelent meg, mely a magyar dicsőség sugárkévéit a föld egyik sarkától a másikig fogja szórni. Szép tehetségű író és jeles elmeszülemények – ez az egész. És mindenekfölött a bordalok keserédes fogadtatása közgazdasági alapon.
Ezek után valóságnak lehet venni annak az anekdotabéli nemes úrnak a kritikáját, aki Máramarosszigeten olvasta Petőfi bordalát:
Mért nem tesz az Isten most csudát?
Változtatná borrá a Tiszát,
Hadd lehetnék én meg a Duna,
Hogy a Tisza belém omlana!
– Ohó, Petőfi barátom! – ütött az asztalra a máramarosi nemes úr -, nem innál Te abból egy csöppet sem, mert én már itt Szigeten elébe feküdnék.
Forrás: Móra Ferenc: A fele sem tudomány. Petőfi morzsák
