Semmelweis Ignácot egyre inkább zavarták a bosszantó, elutasító szakmai közlemények…
Talán Markusovszky Lajos szakadatlan unszolása, hogy Semmelweis Ignác végre beadta a derekát, rászánta magát az írásra.
„Markó” folyton biztatta, hogy jegyezze le elméletét. Mindig azt a választ kapta: Nem tudok írni.
De most Markusovszkynak újság van a kezében, az Orvosi Hetilap, és a szerkesztő nem nyugszik addig, amíg szólásra nem bírja hallgatag barátját.
Hozzáfogott tehát könyvéhez, az Aetiológiához.
Bár az elmélet tíz éve készen állott az elméjében, s minden változtatás nélkül közölte azt, amit Bécsben fölfedezett, mégis nagy munkát fektetett a könyv írásába, mert arra szánta el magát, hogy cáfolhatatlan bizonyítékokat tár az olvasó elé, ehhez összegyűjti a világirodalom minden hozzáférhető gyermekágyi statisztikáját, másfelől lépésről lépésre megcáfolja minden ellenfelének minden érvét. Kiterjedt levelezésbe fogott Európa szülészeivel, hogy megtudja: hol hogyan vélekednek, mit tesznek, milyen eredményt érnek el.
Három évig tartott ez a munka, de már 1858 januárjára készen állt a mű gondolatmenete. Ezt előadta a pesti Orvosegyesületben, Markusovszky pedig közzétette az Orvosi Hetilapban, folytatásokban, A gyermekágyi láz kóroktana címmel.
Forrás: Benedek István: Semmelweis Ignác
