A pisztolyok és sarkantyúk inváziója közepette mit csinált vajon Carlo Pedersoli? Hízott!
1967 egyik reggelén Giuseppe Colizzi rendező telefonált Bud Spencer feleségének:
– A férjed még mindig olyan nagydarab, mint az olimpia idején volt? – kérdezte tőle a rendező.
– Nem! – válaszolt Maria. – Még annál is nagyobb!
Mivel abbahagytam az úszást, viszont nem hagytam fel a bőséges lakomákkal, fölszedtem néhány kilót.
Colizzi éppen az egyik westernjét készítette elő, amelyek akkoriban futószalagon készültek Olaszországban és Spanyolországban. Neki szüksége volt egy hozzám hasonló alkatú színészre, nekem pedig pénzre. Így hát elmentem a megbeszélésre. Igyekszem hűen felidézni a beszélgetésünket.
– Beszélsz angolul?
– Nem.
– Volt valaha szakállad?
– Nem. Naponta borotválkozom.
– Tudsz lovagolni?
– Nem. Lovakat eddig csak lóversenyen láttam.
– Mennyit kérsz?
– Mit kell érte tennem?
Forrás: Bud Spencer: Különbem dühbe jövünk
