2024. január 23-án új régészeti kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Múzeumban, amely a legismertebb festett őskőkori barlang, a spanyolországi Altamira-falfestményeinek világát mutatja be. A barlangrajzok fényképei eredeti méretben tárulnak a látogatók szeme elé.
A Nemzeti Régészeti Intézetben található magyar anyagnak hála, a közönség bepillantást nyerhet a mai Magyarország területének felső-paleolitikumába is – olvasható a Magyar Nemzeti Múzeum közleményében.
A kiállításban bemutatják a barlang megtalálásának körülményeit és magát a felfedezőt. A látogatók megtekinthetik a híres bölényeket, de a barlangi művészek kéznyomait is.
A kiállításban bemutatják a barlang megtalálásának körülményeit és magát a felfedezőt. A látogatók megtekinthetik a híres bölényeket, de a barlangi művészek kéznyomait is.
Az őstörténet kutatásának egyik emblematikus dátuma 1879 volt, amikor Marcelino Sanz de Sautuola üzletember és földbirtokos, amatőr kutató a kislányával, Mariával felfedezte az Altamira-barlang falképeit – olvasható az ismertetőt a múzeum oldalán.
A felfedezést egy évvel később publikálta, azonban két évtizednek kellett eltelnie, mire a kritikus őstörténészek többsége elismerte, hogy nem hamisítványokkal van dolguk (ehhez az is kellett, hogy Franciaországban is találjanak barlangfestményeket, így könnyebben fogadták el a francia tudósok a spanyolországi felfedezést). Azóta már több mint ötszáz őskőkori barlangi, vagy szabad ég alatti lelőhelyről ismerünk festményeket, sziklarajzokat és karcolatokat Európában. 1985-től az őskőkor művészete, így az Altamira-barlang is a világörökség részévé vált.
Bár az Altamira-barlang falképei megismerhetőek a helyszínen – ha nem is a barlangban, hiszen az érzékenysége miatt korlátozva látogatható –, valamint az Altamira Nemzeti Múzeum és Kutatóközpontban. Ez az intézmény állított össze egy rangos fotó- és szöveganyagot, amely a készülő kiállítás alapanyagát is biztosítja.
Az első falképek 35 ezer, az utolsók 13 ezer évvel ezelőtt készültek. Az őskőkori ember bölények, mamutok, szarvasok és vaddisznók élethű, színes képét festette a falakra. Az agyagtalajban megtalálták a kovaeszközöket is – magyarázta a múzeum igazgatója.
„Az Altamira-barlang első falképei 35 ezer, míg az utolsók 13 ezer évvel ezelőtt születtek. Vagyis a felső-paleolitikum időszakába tartoznak, amely a 45-12 ezer évvel ezelőtti időszak. Magyarország területéről ugyan nem ismerünk barlangrajzot, ám vannak egyéb leleteink, amelyek az akkor élt emberek puszta önfenntartáson kívüli tevékenységéről tanúskodnak” – mondta el dr. Lengyel György, a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének régésze, a készülő kiállítás kurátora. Hozzátette: „Részben karcokkal díszített tárgyakat mutatnak be, amelyek közül az egyik legismertebb például a Jankovich-barlangban talált úgynevezett létrás amulett. Az ábrának a jelentése rejtély számunkra, de valamiféle művészi, elvont gondolkodásról tanúskodik. Emellett az őskőkori vadászok fegyvereit és ősállati maradványokat láthatnak majd a látogatók, hogy megismerjék a Kárpát-medence őskőkori környezetét.”
A régészet újabb és újabb tabukat dönt meg és megcáfolja a berögződéseket – hangsúlyozta a Kulturális és Innovációs Minisztérium közgyűjteményekért és kulturális fejlesztésekért felelős helyettes államtitkára kedden Budapesten, az Altamira barlangrajzait bemutató, utazó fotókiállítás megnyitóján a Magyar Nemzeti Múzeumban (MNM).
Vincze Máté szerint sokan hajlamosak azt gondolni, hogy az őskori emberek primitívek voltak. A Spanyolországban található Altamira-barlang rajzainak kiemelkedő művészi értékei, a régészek által feltárt további információk azt mutatják, hogy spirituálisan, lélekben, vágyakban erősen kapcsolódik az ősember a mai emberhez.
Az MNM barlangot szimbolizáló kiállítási terébe lépve úgy érezhetjük, hogy megérkezünk az őskorba az őskori emberhez. „Érezni lehet azt is, amit a barlang jelentett ősembernek, házat, biztonságot, szakrális helyet: mindazt, amire az emberek alapvetően vágynak” – mondta a helyettes államtitkár.
Vincze Máté emlékeztetett arra, hogy a barlangrajzok 1879-es felfedezése után sokáig úgy vélték, hogy a rajzok hamisítványok. Majd Franciaországban is találtak a szakemberek hasonló barlangfestményeket, ami meghozta az áttörést, hogy valódi értékként és kutatási anyagként tekintsenek a különleges rajzokra, amelyek három dimenzióban ábrázolják az állatokat. Az egyik barlangrajzon egy nyolclábú bika látható, a sok láb az állat mozgását szimbolizálja – magyarázta a KIM helyettes államtitkára.
Hammerstein Judit, a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) megbízott főigazgatója felidézte: Marcelino Sanz de Sautuola üzletember és földbirtokos, amatőr kutató a kislányával, Mariával fedezte fel az Altamira-barlang falképeit. Ez a felfedezés forradalmasította a képet az őskőkori emberről – tette hozzá. A spanyol üzletember egy évvel később publikált állításainak nem adtak hitelt, de a további barlangok felfedezése a hitetlenkedőket is meggyőzték arról, hogy a rajzok eredetiek és nincs olyan nagy távolság az őskőkori ember és a mai ember között.
Az Altamira-barlang rajzai azt bizonyítják, hogy a rajzokat elkészítő őskőkori ember rendelkezett már a művészi és a szimbolikus kifejezés képességével, és erre igénye is volt – magyarázta a megbízott főigazgató, kiemelve, hogy a kiállítás célja megismertetni a látogatókat a barlang felfedezésének körülményeivel.
A kiállításban az Altamira Nemzeti Múzeum és Kutatóközpont által összeállított fotóanyag jelenik meg, amely a barlang megtalálásának körülményei mellett bemutatja a felfedezőt, a barlangban található rajzokat és a barlangi művészek kéznyomait. A kiállításhoz szakmai tárlatvezetések és múzeumpedagógiai foglalkozások is kapcsolódnak – emelte ki Hammerstein Judit.
A Nemzeti Régészeti Intézet magyar anyagának köszönhetően a közönség bepillanthat a mai Magyarország területének felső-paleolitikum korába is.
Az Altamira barlangrajzai – A művészet kezdetei című kiállítás június 2-ig tart nyitva az MNM Pulszky-termében.
Pilar Fatás Monforte, az Altamira Nemzeti Múzeum és Kutatóközpont igazgatója kiemelte, hogy a barlang a világörökség része, az UNESCO 1985-ben vette fel a világörökségi listára. 2001-ben nyílt meg a barlang „hasonmás” változata, az Altamira Múzeum.
Az utazó kiállítás korábban Horvátországban mutatkozott be.
