Lassan vége a színházi szezonnak, a nyári szünet előtt áttekintjük idén látott (nem feltétlenül idén bemutatott) kedvenceinket. Remélhetőleg a következő évadban is megnézheti, aki lemaradt róluk.
A szubjektív Best of… sorozat következő állomása a Katona József Színház.
A szokottnál ritkábban jutottunk el a főváros kultikus színházába 2018-ban. Kimaradt az Ürgék, az Ithaka, de ezer éve várat magára az Egy őrült naplója és a Bádogdob is. Sebaj, legalább jövőre lesz mit nézni, addig is válogattunk négy remek bemutatót.
Berlin, Alexanderplatz (Kovács D. Dániel)
A Berlin… egy kisember története, akit egyszerre nyomorít meg a 20. század történelmi kataklizmája és saját indulatos (szakkifejezéssel élve impulzuskontroll-zavaros) alaptermészete. Franz Bieberkopf egyszerű munkás, ki örökké jóra tör, s örökké rosszat mível. Barátnője agyonveréséért töltött hosszú börtönbüntetése után – és Hitler rémuralma előtt – szabadlábra kerülve elhatározza, hogy ezentúl becsületesén él majd, a terv azonban hamar kisiklik: sem a történelem, sem az emberi természet nincs Bieberkopf pártján. A férfi mindig rosszul dönt, mindig rosszul választ, mindig helytelenül méri fel maga körül a szándékokat és erőviszonyokat. A flexibilis, mozgékony színpadi térbe helyezett dráma a húszas és harmincas évek lassan, de biztosan fasizálódó Németországának keresztmetszetét nyújtja, főszerepét pedig Mészáros Béla alakítja – remekül. A bizonytalan, hiszékeny, mégis nagyon emberi alak köré szőtt történetben Keresztes Tamás kap még méltó helyet a számító, erőszakos Reinhold alakítójaként.
Ascher Tamás Háromszéken (Pintér Béla)
Ha nem is ér fel a remekműveihez, az utóbbi évtizedek egyik legegyénibb hangú rendezőjének érdemes volt elkészítenie sajátos kukkolóshow-ját. A Háromszéken-t Ascher Tamáshoz és főként Máté Gáborhoz kapcsolódó magánéleti pletykák inspirálták, de az előadás természetesen túlnő a bulvártémán, s leginkább a – határon túlról érkezett – nők elnyomott helyzetét tematizálja a társadalomban. A társadalmat ezúttal a színház modellálja, ami a darab készítésekor még nem ismert aktuális többletjelentést kapott a valóság felől (gondoljunk a Marton László-ügyre), a nő pedig Jordán Adél, aki egy erdélyi vendégjáték során szeret bele az affektáló, hajdobáló budapesti entellektüelbe (Máté Gábort Fekete Ernő alakítja). Mindenét a lábához teríti, s követi őt az egész világon át: meg is lesz az ára. Pintér Béla ezúttal saját becses személyét is hibás fénytörésű tükörben láttatja, Keresztes Tamás (Ascher) átlényegülése megbabonázó, s bár a vég kicsit összecsapott, a sok nevetés után garantált a megrendülés.
Háztűznéző (Ascher Tamás)
Írtunk róla ajánlót annak idején: Ascher Tamás rendezésében Gogol klasszikus komédiája a házasság-bizniszt parodizálja harsány, csúfondáros fogásokkal. Az Agafja Tyihonovna (Jordán Adél) kezéért versenyző megannyi balfék között egyedül Padkaljoszin hivatalvezető (Fekete Ernő) bizonytalankodik, feláldozza-e agglegényéletét a házasság kétes boldogságának oltárán, vagy maradjon a fenekén otthona barátságos káoszában. Kacskarjov (Rajkai Zoltán) azonban nem hagyja dönteni: az ő élete már tönkrement a holtomiglanba, mi mást akarhatna hát jó cimboraként, mint hogy barátja is hasonlóan járjon? Fokozódó agresszivitással rángatja a derék hivatalnokot háztűznézőbe, mi meg azért drukkolunk, hogy Padkaljoszin és Agafja másszanak ki valahogy ebből a csávából.
Miskin herceg (konzulens: Ascher Tamás)
Takátsy Péter egyszemélyes A félkegyelműje egy széken – a svájci idegszanatóriumban – játszódik, az eszköz mégis hatásosabb, mint ezer látványos trükktechnika. Dosztojevszkij filozófiája, máig érvényes gondolatai az apró térben, egyetlen színész megelevenítésében úgy érvényesülnek, ahogy a mainstream színház modus operandijával sohasem tudnának, ráadásul az orosz szerző regényei kapcsán gyakran emlegetett polifonikus jelleg is szemléletesebbé, kézzelfoghatóvá válik. A minimalista eszközzel, testtartással, hanggal és mimikával megelevenített herceg szelíd, szenvedélyes, komoly és mély vonásokat kap, de Takátsy nemcsak Miskin, ő Nasztaszja Filippovna, Aglaja Ivanovna, Varvara Ardalionovna, Rogozsin, az ezredes, a haldokló Ippolit, Lebegyev, és mindenki, aki csak számít ebben a lenyűgöző tablóban. A Sufniban bemutatott monodráma, Miskin rendhagyó flashbackje intim közelségbe hozza A félkegyelműt – látni kell.
Hegedüs Barbara
