Csákányi Eszter Kossuth- és Jászai Mari-díjas művész 70 éve, 1953. június 10-én született. „Lányom, te egy bohóc vagy!” – jellemezte lányát Csákányi László, aki miatt még a névváltoztatást fontolgatta.
Csákányi Eszter Kossuth- és Jászai Mari-díjas művész 1953. június 10-én Budapesten született. Hamar elhatározta, hogy a színpad lesz az élete. A későbbi színésznő kisgyermekként kezdett balettozni, és eltökélt szándéka volt, hogy táncos lesz, ám a balettintézetben kirostálták.
Tízévesen már Feleki Kamill partnerekén lépett színpadra a Kamara Varietében (ma Játékszín), és az iskolában is célirányosan készült újonnan választott hivatására: külön irodalomra járt, és a színjátszókör tagja lett. Bár sokkolta, hogy nem vették fel a Színművészeti Főiskolára, nem adta fel álmát. Arról, hogyan élte meg mindezt, így mesélt egyszer:
„Tulajdonképp ott alakult ki bennem az a gondolat, hogy ha valami rossz történik az emberrel, akkor az nem biztos, hogy rossz. Lehet, hogy annak úgy kell történni. És én aztán hálát adtam mindennek, hogy végül is engem nem vettek föl. És két évig a Nemzeti Stúdióban tanultam, ott is nagyszerű tanárokkal, és utána lementem Kaposvárra, ami gyakorlatilag nyolc főiskolával fölért.”
Kezdetben a névváltoztatást fontolgatta, hogy kikerüljön híres édesapja fényudvarából, de aztán hamar elvetette az ötletet. Kaposváron elhivatott társulatra lelt, melynek tagjai mindent a színjátszásra tettek fel, az ihletett légkörben fantasztikus előadások születtek.
A fiatal Csákányi Eszternek más vágya sem volt, mint a színpadon kibontakozni, így lelkesedésével, kreativitásával, energiájával nagyszerűen illeszkedett a csapatba. Kiemelkedő alakításai közül az egyik számára is emlékezetes ebből az időszakból a mindössze hatmondatos címszerep Gombrowicz Yvonne, burgundi hercegnő című darabjában, mellyel 1989-ben a Legjobb női alakítás, valamint a Színikritikusok díját is elnyerte. 1992-ben, 19 év után végül elhagyta Kaposvárt és a Katona József Színházhoz igazolt, majd 2002-ben újabb izgalmas feladatok után kutatott, és a Krétakör Társulat tagja lett.
Csákányi Esztert gyakran színházi színésznőnek titulálják, de ő ezzel nem ért egyet. Filmes karrierje 1974-ben a Szikrázó lányokkal indult. Bár kortársaihoz képest valóban többet játszott színházban, mint filmekben, mégis számos remek alkotásban látható, mint például a Kopaszkutya, a Doktor Minorka Vidor nagy napja, vagy a Kalózok. A filmek mellett televíziós ifjúsági produkciókban, mint a Berzsián és Dideki vagy A világ legrosszabb gyereke, valamint számos tévéjátékban is felbukkant.
Színházi karrierjét 2008 után szabadúszóként folytatta, 2017 óta pedig az Örkény Színház társulatát erősíti. Időről időre önálló estekkel is előrukkol, amelyekben legtöbbször próza és zene keveredik.
Remek énekhangjának köszönhetően számos zenés darab főszerepét is eljátszhatta pályája során, ezek közül a legemlékezetesebbek voltak: Eliza szerepe a My Fair Ladyben, Stázi a Csárdáskirálynőben és Peachumné a Koldusoperában.
Csákányi Eszter gyermekkorától kezdve különleges kapcsolatban állt édesapjával, aki sokáig Eleknek szólította lányát, mert nagyon szerette volna, ha másodszorra fia születik. Csákányi László előbb úgy gondolta, hogy túlontúl nagy kihívások elé állítaná a színészi pálya gyermekeit, így Esztert megpróbálta lebeszélni tervéről, de a lány elhivatottsága a szülők teljes támogatását is kivívta. A végül minden szakmai elismerést besöprő színésznő máig ápolja édesapja emlékét, és gyakran merít erőt hangjából, felvételeiből.
A legendás édesapa egyszer így jellemezte a bohém színésznőt: „Lányom, te egy bohóc vagy!”
Művészi teljesítményét számos kitüntetéssel ismerték el: a Jászai Mari-díjat 1982-ben kapta meg, 1996-ban érdemes művész lett, 2006-ban Kossuth-díjat vehetett át rendkívül sokoldalú művészi tevékenysége, az újító magyar színházi műhelyekben való alkotó részvétele elismerésekén.
Ezeken kívül megkapta a színházi találkozó legjobb női epizód-alakítás díját (1991), Déryné-díjat (1994), Hekuba-díjat (1994), Vastaps Móvészeti Alapítvány-díját (1994), Gundel művészeti díjat (2004), a filmkritikusok díját (2006), Páger Antal-díjat (2006).
2008-tól a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. 2013-ban a Vidor fesztivál Colombina-díját kapta a 42. hét című darabjáért. Az Utóélet című filmben nyújtott alakításáért 2016-ban a legjobb női mellékszereplőnek járó Magyar Filmdíjban részesült. 2017-ben Bilicsi-díjat, 2019-ben a Pécsi Országos Színházi Találkozón (POSZT) a legjobb női mellékszereplő elismerést kapta, a budapesti Örkény Színház Secondhand című produkciójában nyújtott alakításáért. 2020-ban Szabad Sajtó, Radnóti Miklós antirasszista díjat, valamint Hazám-díjat kapott.
