1834. február 8-án született Dmitrij Ivanovics Mengyelejev orosz vegyész, a periódusos rendszer kidolgozója. Értelmiségi családból származott, nagyapja nyomtatta az első szibériai újságot, apja a tobolszki gimnázium igazgatója volt.
Dmitrij Ivanovics Mengyelejev (Дмитрий Иванович Менделеев) 1834. február 8-án született Tobolszkban a helyi gimnázium igazgatójának tizenhetedik (és tizenharmadik életben maradt) gyermekeként. Nagyapja vitte az első nyomdagépet Szibériába, és ő adta ott ki az első újságot.
Apját szembaja fiatalon nyugdíjba kényszerítette, a család megélhetését ettől kezdve az anyja által alapított üveggyár biztosította. Mengyelejev is dolgozott itt, s első kémialeckéit egy száműzött politikai fogolytól kapta.
Tizenhárom éves volt, amikor apja meghalt, és a család elszegényedett, a gyár leégett, az elszegényedett család Moszkvába költözött. Itt nem sikerült egyetemre bejutnia, végül Pétervárra jelentkezett tanárképző főiskolára. Diplomájának megszerzése után tüdőbajt fedeztek fel nála, ezért az orvosok tanácsára a Krím-félszigeten helyezkedett el.
1856-ban gyógyultan tért vissza a fővárosba, ahol fizikai-kémiai értekezésével magiszteri címet szerzett, majd egy év múlva egyetemi oktató lett.
Letette a kémia alapjait
1857-ben egyetemi oktatónak nevezték ki, két év múlva állami ösztöndíjjal Heidelbergbe küldték, ahol Bunsennel dolgozott, a molekulák kohézióját és a spektroszkópot tanulmányozta. Hazatérve megnősült, 1864-ben a műegyetem kémiaprofesszora, majd a Szentpétervári Egyetem általános kémiai tanszékének vezetője lett, s az intézményt nemzetközileg is elismert tudományos központtá alakította. 1868-70 között írta klasszikus művét, A kémia alapjait – ez nemcsak a legjobb orosz nyelvű kémiakönyv, de a valaha írt egyik legszokatlanabb is, mivel több mint felét a túlburjánzó lábjegyzetek foglalják el.
Tiszteletére nevezték el a periódusos rendszer 1955-ben felfedezett, 101-es rendszámú elemét mendeléviumnak. Mengyelejev nem az első volt, aki vizsgálni kezdte a kémiai elemek atomsúlyai közötti kapcsolatokat, de elsőként vette észre, hogy ha az elemeket növekvő atomsúly szerint rendezzük, a táblázat a fizikai-kémiai jellemzők periodikusságát mutatja. A periódusos rendszerben a vízszintes sorokat periódusnak, a nyolc függőleges oszlopot csoportoknak nevezik, utóbbiak a hasonló tulajdonságú elemeket tartalmazzák.
Mengyelejev a rendszer logikája alapján meg merte változtatni az egyes elemek sorrendjét, az akkor ismert 63 elem mellett üres helyeket hagyott, sőt még az oda illő új elemek tulajdonságait is megjósolta – nyugaton ezért orosz miszticizmusnak minősítették publikációját.
1860-ban felfedezte a kritikus hőmérsékletet,
amely felett a gázok nem cseppfolyósíthatóak, felismerte az általános gáztörvényt: a nyomás, hőmérséklet és térfogat kapcsolatát, kutatta az oldatok kémiáját, s a vegyészet mezőgazdasági hasznosítását. Feltalált egy füst nélküli lőport, s nagy érdemeket szerzett az állami mérésügy vezetőjeként. Foglalkozott a hőtani jelenségekkel, a különféle halmazállapotú testek kiterjedésével, fizikai, kémiai átalakulásaival. Léghajóval is kísérletezett, 1887-ben teljesen egyedül emelkedett a magasba, hogy lefényképezzen egy napfogyatkozást, s bár a jármű kezeléséről semmit sem tudott, biztonságban ért földet.
1875-ben aztán felfedezték az általa ekaaluminiumnak nevezett galliumot, amely fizikai tulajdonságaival pontosan beleillett az üresen hagyott rubrikába, majd néhány év múlva a germániumot és szkandiumot is. Mengyelejev egycsapásra a világ legismertebb és legelismertebb vegyésze lett.
1867-ben Párizsban szerzett ismereteket az orosz szódagyártás fejlesztéséhez, 1876-ban Amerikában a kőolajbányászatot tanulmányozta a kaukázusi kőolaj-kitermelés megszervezése érdekében.
Nagy szerepe volt a donyecki kőszénmezők feltárásában és kiaknázásában, s ő dolgozta ki az ásványi szenek fűtőértékét meghatározó eljárást. 1860-ban felfedezte a kritikus hőmérsékletet, amely felett a gázok nem cseppfolyósíthatóak, felismerte az általános gáztörvényt: a nyomás, hőmérséklet és térfogat kapcsolatát, feltalált egy füst nélküli lőport, s nagy érdemeket szerzett az állami mérésügy vezetőjeként.
Léghajóval is kísérletezett, 1887-ben teljesen egyedül fényképezett le egy napfogyatkozást, s bár a jármű kezeléséről semmit sem tudott, biztonságban ért földet.
Liberális nézetei, a diákság elnyomását bíráló nyilatkozatai miatt többször került
összeütközésbe a cári rendszerrel.
1880-ban nem választották meg akadémikusnak. Mengyelejev az egyszerű emberekkel rokonszenvezett, még világhírű tudósként is a vonat harmadik osztályán utazott, hogy társaságukban lehessen. 1890-ben a diákság egy petíciójának támogatása miatt nyugdíjazták.
A rendszerrel szemben táplált fenntartásai ellenére az orosz-japán háború 1904-es kitörése után támogatta a háborús erőfeszítéseket. 1906-ban, néhány hónappal halála előtt felmerült a neve a Nobel-díj kapcsán, de a kitüntetést a francia Henri Moissan kapta.
Mengyelejev 73 éves korában, 1907. február 2-án halt meg Szentpétervárott. Tiszteletére nevezték el a periódusos rendszer 1955-ben felfedezett, 101-es rendszámú elemét mendeléviumnak. Mengyelejev periódusos rendszerét azóta új elemek felfedezésével és a kémiai viselkedést leíró újabb modellekkel bővítették és finomították.
