“Carola már akkor azokhoz az asszonyokhoz tartozott, akikkel kapcsolatban kénytelen volt mindenki állást foglalni vagy mellette, vagy ellene.” 70 éve hunyt el Szilvássy Karola, Kolozsvár emblematikus, öntörvényű személyisége, Bánffy Miklós múzsája.
70 éve hunyt el Bornemissza Elemérné Szilvássy Karola, aki a 20. század eleji erdélyi közélet több kiemelkedő egyéniségének – köztük Bánffy Miklósnak – volt a múzsája. Hogyan mentett meg 72 gyermeket a lángok közül, milyenek a hétköznapjai egy ápolónőnek a világháború forgatagában, milyen néma-filmet rendezett, repült-e vagy sem a Vérmező felett Blerióval? Milyen zenét hallgatott, milyen szépségpraktikái lehettek?
Kolozsvár emblematikus, öntörvényű személyisége, az első világháború sebészeti különítményének ápolónője, aktív közéleti tevékenységet folytató hölgy volt. Több szervezetben is tag, illetve elnök volt, köztük a Kolozsvári Nőszövetség elnöke, a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság tagja, az Erdélyi Színpártoló Társaság alelnöknője, az Erdélyi Helikon védasszonya, az Óvári Szalon mozgatórugója, az Erzsébet Rend kitüntetettje, a diakonissza mozgalom első számú támogatója volt. Kora egyik leggazdagabb családjának leszármazottja volt; édesapja Szilvássy Béla földbirtokos, édesanyja báró Wass Antónia volt. Carola báró Bornemissza Elemérnek lett a felesége lett, azonban egyetlen gyermekük korai halálát nem tudták feldolgozni, ezért különváltak.
Kemény János, az Erdélyi Helikon írói kör létrehívója és fő szervezője. A Kemény család számára Carola a vécsi találkozók során nyújtott felbecsülhetetlen támogatást. Az író, aki Kakukkfiókák című regényében külön fejezetet szentel gyermeke keresztanyjának – Szilvássy Carolának -, akiről így emlékezik:
„Carola már akkor azokhoz az asszonyokhoz tartozott, akikkel kapcsolatban kénytelen volt mindenki állást foglalni vagy mellette, vagy ellene. A legújabb divat szerint öltözködött, ízléssel ugyan, de jóval modernebbül, mint mások. Internacionalistának vallotta magát.”
Szilvássy Carola kellemes, intelligens, sokszínű, vállalkozó szellemű és a kor normáival szembemenő, nagy szociális érzékenységgel megáldott asszonyként vált ismertté. Marosi Ildikó irodalomtörténész nagyszerű kutatómunkáit olvasva kiderül, hogy az energikus, széles ismerettel rendelkező asszonyt minden érdekelte, szinte mindenről és mindenkiről készített jegyzeteket, naplóbejegyzéseket, a fronton teljesített ápolói szolgálattól a szépségápolási praktikákig. Jegyzetei rendkívül érdekes bepillantást nyújtanak Erdély fővárosának arisztokratikus hétköznapjaiba, különleges és egyedi lenyomat egy heroikus korszak arisztokrata világáról.
A báróné nagy szerepet vállalt a betegek, szegények megsegítésében, rendkívül szép, vállalkozó szellemű, a kor társadalmi normáival szembemenő, intelligens nemesasszony – Bánffy Miklós múzsája, s bár az író nem vehette feleségül, élete végéig csodálta és szerette, róla mintázta az Erdélyi Trilógia főhősnőjét. Többen elítélték öntörvényű természete miatt, míg sokan éppen különcségéért csodálták.
Olyan nő volt, akit nem lehetett figyelmen kívül hagyni, szenvedélyesen tudott gyűlölni és szeretni, és amint kivételes receptjei is tanúsítják, főzni.
70 éve, 1948. május 26-án, hetvenkét éves korában hunyt el Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola Kolozsvár emblematikus személyisége, kora egyik leggazdagabb családjának leszármazottja volt. Sírjára a jelenlevők emlékezete szerint Bánffy Miklós helyezett egy vörös rózsacsokrot.
