„A képzeletnek pedig csak egy szögre van szüksége, hogy ráakaszthassa szivárványszín fátyolát. Hogy aranyszög-e vagy csak rozsdás vas, nem fontos! Ha a fátyol beleakad, egyformán fogva van.” Erich Maria Remarque egy jó értelemben vett bestseller-író.
Száztizenöt éve, 1898. június 22-én született Osnabrückben Erich Maria Remarque (Erich Paul Remark) német pacifista és antifasiszta regényíró. Tizenéves korában zongoraleckéket adott, hogy szép ruhákat tudjon vásárolni, az igényes, ízléses darabok iránti vonzódása aztán egész életében elkísérte. Iskoláit szülővárosában végezte, de tanáraival elég nehezen jött ki. „Bosszúból” több későbbi művének egy-egy alakját róluk mintázta, ostoba és kegyetlen embereknek ábrázolva őket.
1916 novemberében behívták katonai szolgálatra, majd 1917 júniusában a nyugati frontra küldték. Higgadt, kötelességtudó katona volt, többször is megmentette bajtársait, mígnem egy támadáskor gránátszilánk sebesítette meg, s a háború végéig egy duisburgi kórházban lábadozott. A háború után nehezen illeszkedett be a civil életbe, életunt és kiábrándult lett.
Sok mindennel megpróbálkozott: volt autóversenyző, tanító, sírkőügynök, újságíró egy reklámlapnál. 1920-ban megjelentette Álomszoba című művészregényét, különösebb visszhang nélkül. 1925-ben Berlinben a Sport im Bild című sportújságnál helyezkedett el, s belevetette magát a társasági életbe, kifogástalan eleganciájú alakja gyakran tűnt fel a különböző eseményeken. Még abban az évben feleségül vette Jutta Zambona színésznőt és publikálni kezdte – meglehetősen középszerű – novelláit, amelyekkel nem aratott sikert.
A Diadalív árnyékában
„Eleinte csodálkozva, majd keserű szájízzel, végül közömbösen vettük tudomásul, hogy nem a szellem a fontos, hanem a cipőkefe, nem a gondolat, hanem a rendszer, nem a szabadság, hanem a fegyelem. Lelkesen és a legjobb szándékkal lettünk katonák, de mindent elkövettek, hogy ezt kiverjék belőlünk. Három hét után már nem volt felfoghatatlan számunkra, hogy egy paszományos levélhordónak nagyobb hatalma volt felettünk, mint korábban a szüleinknek, nevelőinknek és az összes kultúrkörnek, Platóntól Goethéig.” (Nyugaton a helyzet változatlan)
1927-ben hat hét alatt megírta a háborús élményeit feldolgozó Nyugaton a helyzet változatlan című regényét, amelyet a Vossische Zeitung című lap közölt folytatásokban, majd könyv alakban is megjelent, s rögtön hatalmas siker lett. A Nyugaton a helyzet változatlan az ő szenvedéseik és kiábrándulásuk története. Hőse, Paul Baumer, csak apró vonásokban különbözik társaitól. A lövészárok élete nagyjából egyforma emberekké gyúrja őket. A front iszonyata mindent kiéget belőlük, egyetlen erényük, egyetlen kincsük marad: a bajtársiasság. Megrázóan igaz, őszinte írás ez a regény. Másfél év alatt három és félmillió példányban kelt el, s 1932-re 29 nyelven készült el a fordítása. Akadtak bírálói is, a jobboldal „saját fészkébe piszkítónak”, pacifistának és németidegennek bélyegezte. A könyv körüli nézetkülönbségek a német társadalom jóvátehetetlen, jobb- és baloldalra hasadását tükrözték. Az 1930-as választásokon előretörő, „egypártnak” készülő nemzetiszocialisták mindent megtettek a film ellehetetlenítésére: egymást érték a botrányok és provokációk a mozielőadásokon, a cenzúrabizottság pedig végül be is tiltotta. (Előbb azonban a roppant gerinces gyártó még önként kivágott belőle tizenkét métert.) A tilalmat a külföld újabb német tragédia előjelének tekintette. Remarque műve több áttételen keresztül történelmi mérföldkővé is lett, maga az író pedig a zajos siker után alig két évvel – emigránssá vált.
A regényből készült film 1930-as berlini ősbemutatóján a náci párt botrányt rendezett: bűzbombákat és fehér egereket dobáltak a nézők közé „Ébresztő, Németország!” felkiáltásokkal. A filmet a hatóságok „a német tekintély veszélyeztetése” ürügyén be is tiltották.
1931-ben Remarque megjelentette a folytatást És azután… címmel, ez azonban már nem volt olyan sikeres, mint az első rész. 1932-ben elhagyta Németországot, s Svájcban telepedett le. 1933-ban a nácik nyilvánosan elégették könyveit, majd 1938-ban állampolgárságától is megfosztották.
„Bolond ez a világ: arkangyallá változhatsz, megőrülhetsz vagy akármekkora gazember lehet belőled, senki sem látja. De hiányozzék csak egyetlen gombod… mindjárt észreveszi mindenki.” (A Diadalív árnyékában )
1939-ben Hollywoodba ment, s a társasági élet meghatározó személyisége lett. 1942-ben New Yorkban telepedett le, s megjelentette az emigráns lét tapasztalatairól szóló, bestsellerré lett A Diadalív árnyékában című művét, amelyből több film is készült. A regény 1938-39-ben játszódik. Cselekménye izgalmas, mozgalmas, igaz humánumot és minden elnyomás, erőszak, igazságtalanság gyűlöletét árasztja. Jó értelemben vett bestseller. Túlfűtött erotikája és itt-ott hatásvadászó izgalomkeltése ellenére minden sorából kiérzik az író kisemberek iránti rokonszenve s az elnyomók elleni gyűlölete. Ezért a legsikeresebb még Remarque számos népszerű műve közül is.
A második világháború eseményei újabb regények megírására ösztönözték (Szikrányi élet, Szerelem és halál órája). A Szerelem és halál órája, a talán legtöbbször megjelent műve Remarque-nak, 1952/53-ban íródott, a háború utáni Németország hihetetlenül friss élményeiből táplálkozva. Ugyan a szerző maga nem vett részt a második világháborúban, sőt ellene tiltakozva hagyta el Németországot már a hitleri hatalomátvételkor, és Marlene Dietrichhel együtt a legaktívabb antifasiszta németek voltak.
1947-ben amerikai állampolgárságot kapott, s ettől kezdve „ingázott” Amerika és Svájc között. Élete utolsó éveiben főként Svájcban élt, míg 1970. szeptember 25-én a svájci Locarnóban gyógyíthatatlan betegség végzett vele.
