A Naprendszeren kívüli bolygók kutatása immár három évtizedes múltra tekint vissza, Didier Queloz pedig a kezdetektől ott állt a távcsövek és spektrográfok mögött.
A saját csillagukat néhány nap alatt megkerülő „forró Jupiterek” felfedezésétől az élet nyomainak kereséséig eltelt időszakon kalauzolta végig a közgyűlés résztvevőit és vendégeit a svájci asztrofizikus. A The exoplanet revolution című előadásának felvétele elérhető az MTA YouTube-csatornáján.
„A PhD-mat e szerkezet mellett végeztem, szóval minden apró kis alkatrészét ismerem – úgy hívták, ELODIE” – mutatta be előadásában Didier Queloz azt a spektrográfot, amellyel 1995-ben témavezetőjével, Michel Mayor csillagásszal felfedezték az első, Naprendszeren kívüli, Naphoz hasonló csillag körül keringő bolygót. Ez volt az 51 Pegasi b, egy a Jupiterrel összemérhető tömegű, ugyanakkor csillagához igen közel keringő bolygó. Exobolygó-kutatói* szaknyelven egy „forró Jupiter”.
Queloz előadásában gyorsan végigpörgette univerzumunk történetét és a csillagrendszerek vizsgálatának háromezer éves múltját, hogy némiképp kontextusba helyezze az utóbbi harminc évet, amikor valóban elindulhatott a Naprendszerünkön kívüli bolygók kutatása.
A ma már ötezernél is több ismert exobolygó jellemzőiről készített statisztikák éppannyira mutatják a távoli csillagrendszerek tulajdonságait, mint mérési módszereink jelenlegi korlátait – az igazán Föld-szerű bolygók észlelésére ugyanis éppen bolygónk kis mérete és viszonylag hosszú keringési ideje miatt a közelmúltig nem sok esély volt.
A svájci asztrofizikus előadásának második felében az élet exobolygókon kimutatható nyomainak kereséséről beszélt. A Föld rekonstruált őstörténetéből láthatjuk, hogy az élővilág igencsak nyilvánvaló nyomokat hagy egy bolygó légkörében. Az ilyen nyomok – például az oxigén jelenléte, egyes gázok mennyiségének jellemző arányai – pedig ma már az exobolygók esetében is vizsgálhatók.
Didier Queloz a Cambridge-i Egyetem és Genfi Egyetem fizikaprofesszora, 2021 óta pedig a Zürichi Műszaki Főiskolán működő Center for the Origin and Prevalence of Life (kb. „az élet eredetét és fennmaradását vizsgáló kutatóközpont”) alapító igazgatója. Queloz témavezetőjével, Michel Mayorrel, valamint James Peebles kanadai-amerikai asztrofizikussal megosztva 2019-ben elnyerte a fizikai Nobel-díjat az első, Naprendszeren kívüli, Naphoz hasonló csillag körül keringő bolygó felfedezéséért. Michel Mayor asztrofizikus és Didier Queloz csillagász az elismerést az első olyan Naprendszeren kívüli bolygó (exobolygó) felfedezéséért kapja, amely egy Naphoz hasonló csillag körül kering.
*Az exobolygók léte sokáig csak tudományos feltételezés volt, a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején többen is próbálkoztak már kimérni, hogy lehetnek-e más csillagok körül is bolygóméretű égitestek, ehhez azonban nagyon pontos színkép felvételeket kellett rögzíteni a csillagokról.
Hogy miként, arról érdemes meghallgatni a Nobel-díjas előadót ide kattintva:
