Johann Wolfgang von Goethe az egyik legjelentősebb német költő, regény- és drámaíró 275 éve született. Munkásságában a lírai, drámai, epikai művek éppúgy megférnek, mint a tudományos írások és kiterjedt, hatalmas levelezés is.
„Goethe könyveinek véghetetlen sora mintha magát az egész világot akarná megfogalmazni versben, prózában, lírában, szépprózában, drámában, elmélkedésben, természettudományban. Voltjogász is (eredeti diplomája szerint a „doctor iuris” címet viselte), de úgy értett fizikához és anatómiához, mint a szaktudósok. Volt pénzügyminiszter és volt színigazgató. Ha csak egyetlen versét, egyetlen regényét és egyetlen drámáját említjük, máris világos, hogy aki az „Erlkönig”-et, az „Ifjú Werther szenvedései”-t és a „Faust”-ot írta – a világirodalom leghíresebb és minden műfajban a legnagyobb irodalmi alkotóművészei közé tartozik.” (Hegedüs Géza)
Johann Wolfgang von Goethe (Johann Wolfgang Goethe néven született) német költő, regény- és drámaíró és természettudós 1749. augusztus 28-án született Frankfurt am Mainban. A gazdag polgárcsaládban felnövekvő Goethe irodalmi pályája rokokó versekkel indult, a szerelmet és a bort dicsérte.
Jogi tanulmányait 1765-ben Lipcsében kezdte, majd Strassburgban fejezte be. 1769-ben jelent meg első verseskötete Neue Lieder (Új dalok) címmel. Tanulmányi évei alatt találkozott az irodalmár-filozófus Herderrel, aki felhívta figyelmét a népköltészet, valamint Shakespeare jelentőségére. Vele „versengve” született meg Goethe Götz von Berlichingen című vadromantikus drámája, amely vaskos trágárságai miatt nagy vihart kavart, szerzőjét viszont a Sturm und Drang irodalmi mozgalom egyik vezérévé tette.
JOHANN WOLFGANG GOETHE: BIZTATÁS
Mit kívánjon, ah, az ember?
Jobb ha sorsát veszteg várja,
Ragaszkodik, gyökeret ver?
Vagy ha kiront a világba?
Biztos fészket, tetőt rakjon,
Avagy sátor alatt lakjon?
Vagy sziklában bízzék szentűl?
Hisz a szikla is megrendűl!
Nincs mindenre illő törvény!
Tegyen kiki, a hogy tehet,
Lássa kiki, mire mehet
S hogy ne bukjék, nagyra törvén.
(1788)
1772-től a wetzlari birodalmi kamarai bíróságon dolgozott, itt ismerte meg egy per során a Faust Margitját ihlető gyermekgyilkos anyát. Wetzlari ismeretség volt Charlotte Buff is, aki iránti szerelme ihlette Az ifjú Werther keservei (Die Leiden des jungen Werther) című szentimentális levélregényét, ami Goethét az országhatárokon túl is ismertté. A kötet botrányos világsiker lett, hatására a reménytelenül szerelmes ifjak között megnőtt az öngyilkosságok száma.
1775-ben Károly Ágost weimari herceg, egykori egyetemi társa meghívására a városba költözött, és hamarosan a kis állam pénzügyminiszterévé emelkedett. Hajtotta a politikusi becsvágy, Weimart a polgári jólétet szolgáló mintaállammá kívánta fejleszteni. Ebben az időben kezdődött szenvedélyes szerelme a férjezett Charlotte von Steinnel, akiben méltó szellemi társra is lelt.
1786-ban Itáliába utazott, az út az antikvitás felfedezésének élményével ajándékozta meg. Ekkor születtek Iphigenia Taurisban és Torquato Tasso című drámái, valamint a Római elégiák.
Hazatérve Christiane Vulpius lett élettársa, akitől több gyermeke is született. Korábbi hivatalait már nem vállalta, az udvari színház igazgatója lett. 1794-ben kezdődött nagy barátsága és együttműködése Friedrich Schillerrel, akivel lapot szerkesztett, balladákat és xéniákat (szatirikus epigrammákat) írt, és Schiller biztatására fejezte be fejlődésregényét, a Wilhelm Meister tanulóéveit. A két jelentős költő együttes munkásságával fémjelzett korszakot gyakran nevezik weimari klasszikának, mely Goethe 1832-ben bekövetkezett haláláig tartott.
Hosszú éveken keresztül dolgozott fő művén, a Fauston
1818-tól nyarait fürdőhelyeken, Karlsbadban és Marienbadban töltötte, itt ismerkedett meg utolsó szerelmével, a tizennyolc éves Ulrike von Levetzowval. Élete utolsó évtizedében megírta a Wilhelm Meister vándoréveit.
JOHANN WOLFGANG GOETHE: ÖTFÉLE
Ötféléből öt másik nem ered,
Ez oktatásnak nyisd meg füledet:
A gőgös szívből nem fakad barátság,
Goromba csak aljasban leli társát.
Nagyságra a gaz hasztalan törekszik,
Irigy szegénynyel jót sohsem cselekszik,
A hazug hitre mindhiába számít –
Ezt tartsd meg jól; ki másra oktat, ámít.
1830-ban pedig befejezte a monumentális Faustot, amelyben filozófiai, teológiai, politikai, gazdasági, mitológiai, tudományos és esztétikai kérdésekkel is foglalkozik. Goethe maga a színtanról folytatott tudományos munkáját nagyobbra tartotta költészeténél. A tragédia első része 1808-ban jelent meg, majd 1833-ban a második rész.
Szépírói munkásságán túl természettudományos írásai is figyelemre méltóak. Színtanában foglalkozott színelmélettel, botanikai, biológiai ismereteit A növények alakváltozása és Az állatok alakváltozása című tankölteményeiben foglalta össze. Ásványgyűjteménye Európa-szerte híres volt, elméletet dolgozott ki a hegységek keletkezéséről, a weimari hercegségben meteorológiai állomások sorát állíttatta fel.
Goethe A. F. Oser festőnél tanult rajzolni Lipcsében. Több művét saját maga illusztrálta. Foglalkozott emellett színelmélettel.
1832. március 22-én halt meg Weimarban. Halála után titkára, Eckermann Beszélgetések Goethével című könyvében adott képet az író napjairól, gondolatairól. Goethe hatása a magyar irodalomban is igen jelentős, számos kiváló költőnk, írónk fordította műveit.
Halálának évfordulóján adják át a Goethe-érmet, amelyet 1954-ben alapított a Goethe Intézet elnöksége, a díj 1975 óta a Német Szövetségi Köztársaság hivatalos érdemjele. A Goethe-éremnek magyar kitüntetettje: Ligeti György zeneszerző, Kertész Imre író, Tandori Dezső író, műfordító, Heller Ágnes filozófus. Hazánkban jelenleg is működik az 1988-ban alakult Goethe Intézet, valamint a Magyar Goethe Társaság.
