„El se tudnám képzelni, hogy ne vethessem papírra azt, ami eszembe jut, s ami körülöttünk zajlik. Az írás valamiféle híradás arról, hogyan élem, értelmezem a világot.” Görgey Gábor Kossuth-díjas író, költő, rendező, a Görgey család leszármazottja 90 éves.
Görgey Gábor Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, műfordító, volt kulturális miniszter 1929. nobember 22-én Budapesten született Görgey Arthur néven, az 1848/49-es szabadságharc honvédseregének főparancsnoka, Görgey Artúr (Görgei) apai dédnagybátyja volt. 1948-ban érettségizett a budai Rákócziánumban, az Érseki Katolikus Gimnáziumban. Gimnazista korában versei és recenziói jelentek meg a Vigíliában.
„A múlton kétféleképp lehet túllépni. Vagy dühöngve, vagy hahotázva.” (Görgey Gábor: Görgey)
Nevét a lap főszerkesztője, Sík Sándor tanácsára változtatta meg. Az ELTE német-angol szakán egy évig tanult, ezután statisztaszerepeket vállalt különböző színházakban és a filmgyárban, s közben továbbra is írogatott. 1951-ben családjával együtt kitelepítették a Heves megyei Csány községbe, majd munkaszolgálatra vitték. 1954-ben került vissza Pestre, hivatalsegéd, majd a Népművelési Intézet munkatársa lett. 1956. október elején jelent meg első verseskötete, a Füst és fény, ám ez visszhangtalan maradt.
1959-től a Magyar Nemzet külső munkatársaként a magyar sajtó első állandó tévékritikusa lett, saját televíziója nem lévén a szomszédokhoz járt műsorokat nézni, hogy aztán kritikát írhasson róluk. A hetvenes évektől elsősorban tárcákat írt a Magyar Nemzetbe, amelynek 1994-ig volt munkatársa. Közben volt dramaturg a Pannónia Filmstúdiónál és a szegedi Nemzeti Színház irodalmi vezetőjeként is tevékenykedett. 1994-től a Magyar Televízió művészeti vezetője volt 1996-os nyugdíjazásáig. 2002 májusában újra közéleti szerepet vállalt, a Medgyessy-kormány kulturális minisztere lett, tisztségéről 2003 márciusában mondott le.
„Ötvenhat eltiprása és a kegyetlen megtorlás évei után a hatalom bölcsen és cinikusan kiegyezést kínált, és a társadalom elfogadta. Hogyne fogadta volna el, amikor – a világháborút is beleszámítva – negyed százada gyötörték túlméretezett, kegyetlen feladatokkal, áldozatokkal.” (Görgey Gábor: A homár páncélja)
Írói munkássága rendkívül széles spektrumú: klasszicizáló versekkel indult, majd abszurd drámákat írt. Drámaíróként legismertebb és legtöbbször színpadra vitt darabja a Komámasszony, hol a stukker?, méltán népszerű a Rokokó háború című műve, s a kitelepítés témáját elsőként feldolgozó Galopp a Vérmezőn. Több műve önéletrajzi ihletésű, melyek 2000-ben egy kötetben is napvilágot láttak Utolsó jelentés Atlantiszról címmel. A műfordítások is komoly helyet foglalnak el a Görgey-életműben – világirodalomból rengeteg verset és drámát fordított -, az ezekből készült válogatás-kötet Vadászszerencse címmel jelent meg. Adria szirénje című regényéért megkapta a 2000-es Év Könyve-díjat. A Kossuth-díjas író számára a legfontosabb az ötkötetes Utolsó jelentés Atlantiszról című nagyregénye, amely korrajz és fejlődéstörténet a harmincastól a kilencvenes évekig.
„…1949 februárjában, az összetört Mindszenty bíborost mutatták a mozihíradóban a népbíróság előtt… de Rajknál, aki a Mindszenty-pert követően kétszer is elutasította az ENSZ lépéseit, mint a magyar belügyekbe való illetéktelen beavatkozást. Ez volt áprilisban, Júniusban Rajkot már kizárták a pártból… Gyors munka volt. Rákosi Mátyás nagy beszédet tartott és panaszkodott: „A Rajk-ügy leleplezéséig ilyen esetünk nem volt és elképzelhetik az elvtársak, hogy magunk is meg voltunk döbbenve az aljasság és az árulás e feneketlen mértékétől. Nem volt gyakorlatunk az ilyen ügyek felgöngyölítésében és tudtuk, hogy nem lehet könnyelműen hozzáfogni. Nem is volt könnyű a felgönygyölítés kidolgozása és megvallom, hogy sok álmatlan éjszakámba került, amíg a végrehajtás terve alakot öltött.”
Hol vagy Freud? Hallottad ezt?… Örülhetsz is, mert az elszólásnak ilyen szép, kövér példája ritkán akad a hálódba…” (Görgey Gábor: Vadászszőnyeg)
„Mikor mi egy hadvezér dolga, az mindig a helyzettől függ. De nagy általánosságban nem ő szokott rohanni a zászlóval, hogy kitűzze a várfokra vagy az ellenfél állásaira.” (Görgey Gábor: Görgey)
2014-ben, a magyar dráma napján a Pesti Színházban mutatták be Görgey Gábor Görgey című drámáját felolvasószínházi előadásban. A különleges történelmi játék főalakja az idős Görgey Artúr, a meghurcolt és rehabilitált, hol árulónak, hol pedig kitűnő katonai stratégának nevezett tábornok, aki két évvel halála előtt, 1914-ben felidézi életének fontos szereplőit, politikai partnereit és ellenfeleit.
„Régi adósságomat törlesztem ezzel a drámámmal. Betöltve a nyolcvanat, írói aktivitásom birtokában, húszegynéhány színdarabbal a hátam mögött úgy éreztem, tartozom az általam is megfogalmazott történelmi igazságnak e dráma megírásával” – írta Görgey Gábor a darabról, amely 2018-ban a Szépmíves Könyvek kiadó gondozásában könyvalakban is megjelent. A Görgey: Görgey című nem szokványos, különleges kötetben Görgey Gábor, a dédunoka emlékezik Görgey Artúrra.
„SZÉCHENYI: Ha meg nem sértem: ön még él?
GÖRGEY: Még élek. Nagyon sajnálom, bocsánat.
SZÉCHENYI: Akkor más platformon vagyunk. Mert ahogy bizonyára tudja, én Döblingben már…
GÖRGEY: Hogyne tudnám, gróf úr. De azért mi ettől függetlenül mindig egy platformon maradunk.
SZÉCHENYI: Tudja, nálunk nincs időszámitás. Megkérdezhetem, ön hány éves?
GÖRGEY: Nagyon sajnálom, de 97.
SZÉCHENYI: Úristen!” (Görgey Gábor: Görgey)
Ahogy egy húsz évvel ezelőtti, 1989-es interjúban mondta, dacára a sokféle közéleti szerepnek, egyszerűen csak írónak tartja magát: „…az írás – életfunkcióm. El se tudnám képzelni, hogy ne vethessem papírra azt, ami eszembe jut, s ami körülöttünk zajlik. Az írás valamiféle híradás arról, hogyan élem, értelmezem a világot.”
Munkásságáért több elismerést is kapott: 1976-ban az Egy vacsora anatómiája című verséért Graves-díjat, 1980-ban József Attila-, 1985-ben Pro Arte-, 1989-ben Déry Tibor-díjat, 1992-ben a Művészeti Alap Irodalmi Díját, 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét. 2005-ben Nemes Nagy Ágnes-díjas lett, 2014-ben Szép Ernő-jutalomban részesült, három évvel később, 2017-ben a Radnóti Miklós antirasszista-díjat, majd 2018-ban átvehette a Prima Primissima díjat.
