A billentyűs hangszereken, szájharmonikán és gitáron játszó John Mayall zenekarvezető, dalszerző, a brit blues „atyja” 85 éves.
Amikor az 1933. november 29-én született John Mayall a színpadon van, elfelejti és feledteti közönségével életkorát, több mint hat évtizedes zenei múltját. John Mayall apja jazzgitáros volt, akinek lemezgyűjteménye jelentős szerepet játszott zenei ízlésének irányításában. Szülővárosa, Manchester képzőművészeti iskolájában tanult, első zenekarát, a Powerhouse Fourt főiskolásként alakította. 1951-55 között a brit királyi hadseregben szolgált, például részt vett a koreai háborúban is. Hazatérve 1956-ban megalapította Blues Syndicate nevű első együttesét, majd 1963 januárjában Alexis Korner ösztönzésére Londonba költözött.
A Bluesbreakerst 2008-ban oszlatta fel, amit azzal indokolt, hogy már túl megterhelő volt a sok fellépés, illetve azért, mert így szabadabban dolgozhat más zenészekkel. Például a Find A Way to Care című korongja abból a szempontból lett rendhagyó, hogy leginkább a billentyűs hangszerek kerültek rajta előtérbe. Mayall játszik Hammond B-3-on, zongorán, wurlitzer zongorán, Hohner clavineten (és még harmonikán és gitáron). Mayallra jellemzően a dalok között az új szerzemények mellett számos blues feldolgozás is helyet kapott, Don Robey, Percy Mayfield, Lightnin’ Hopkins, Muddy Waters, Lee Baker vagy Charles B.
Főként a nagy szervezőt tisztelhetjük benne: kitűnő érzékkel választotta ki zenésztársait, s amikor eljött az ideje, önzetlenüló útjukra bocsátotta, segítette őket. A Bluesbreakers tagja volt a bő 40 év alatt többek között Eric Clapton, Peter Green, Coco Montoya, Mick Taylor, Mick Fleetwood, Jack Bruce, Dick Heckstall-Smith, Graham Bond, Aynsley Dunbar, Keef Hartley.
10 évvel ezelőtt az MTI-nek nyilatkozva elmondta: a legkiválóbb fekete blueszenészekkel játszott, kiemelte közülük T-Bone Walkert, John Lee Hookert, Sonny Boy Williamsont, továbbá a „három királyokat”: Albert Kinget, B. B. Kinget és Freddie Kinget.
Dalszövegei az életből táplálkoznak, gyakran önéletrajzi elemeket tartalmaznak. Gitárjátéka mellett sajátos, fejhangú éneke is azonnal felismerhető, szájharmonikázása, bugi-vugi zongorajátéka szintén kivívta a szakma elismerését.
A mester hangsúlyozta: nem lehet eléggé hálás zenésztársainak az elmúlt évekért. (Talán a Bluesbreakers volt a leghosszabb életű zenekara). Azonban más zenészekkel is muzsikálni kívánt, de a blues maradt. Ráfér a lazítás az idős bluesmanre, hiszen a mai napig megállíthatatlanul koncertezik. John Mayall 1985 óta számos alkalommal lépett fel Magyarországon, mindig nagy sikerrel, sajnos a jövő évi turnéja során hazánkba nem látogat el.
Mayall zenét szerető, gazdag lemezgyűjteménnyel rendelkező családban nőtt fel, ő maga is fiatalon „rákapott” a lemezgyűjtésre. Fiatal korában a képzőművészet érdekelte, a 60-as évektől zenélt intenzíven. A Bluesbreakers 1963-ban alakult, első lemezük 1965-ben jelent meg, sorlemezeinek száma meghaladja a hatvanat. A legjobbak a hatvanas években jelentek meg például az Eric Claptonnal készült 1966-os, az 1968-as Blues from Laurel Canyon, a Bare Wires, az 1969-es The Turning Point című, az utóbbi évek terméséből a Padlock On The Blues, a Stories, a 70th Birthday Concert című albumait szerették a műfaj barátai. Reményeink szerint noha már részleges „visszavonulásban” zenél, bőven lesz még mit hallgatni Mayalltól, s minden bizonnyal új társaival is alkot maradandót.
