John Mayall, a brit blues zene atyjaként emlegetett gitárhős zenekarában, a John Mayall & the Bluesbreakersben olyan hírességek fordultak meg, mint például Eric Clapton, Peter Green, Jack Bruce, John McVie, Mick Fleetwood vagy Mick Taylor.
A 90 éves korában elhunyt John Mayall 1933-ban született Macclesfieldben. Apja dzsesszgitáros volt, akinek lemezgyűjteménye jelentős szerepet játszott zenei ízlésének irányításában. Szülővárosa, Manchester képzőművészeti iskolájában tanult, első zenekarát, a Powerhouse Fourt főiskolásként alakította.
John Mayall, bár zenei tehetségének jelei hamar megmutatkoztak, mégis szülővárosának képzőművészeti iskolájában (Manchester Junior School of Art) tanult.
1951-55 között a brit királyi hadseregben szolgált, például Koreában. Hazatérve megalapította Blues Syndicate nevű együttesét, majd 1963 januárjában Alexis Korner ösztönzésére Londonba költözött.
Zenekarában, a Bluesbreakersben a brit blues zene történetének szinte minden fontos szereplője megfordult. Mayall 1968 nyarán feloszlatta a csapatot és Kaliforniába költözött, saját neve alatt folytatta a koncertezést és a lemezkészítést.
A Bluesbreakerst régi tagokkal (Mick Taylor, John McVie, Collin Allen) 1982-ben újra összehívta, de a tagság később is cserélődött.
Dalszövegei az életből táplálkoznak, gyakran önéletrajzi elemeket tartalmaznak. Gitárjátéka mellett sajátos, fejhangú éneke is azonnal felismerhető, szájharmonikázása, bugi-vugi zongorajátéka szintén kivívta a szakma elismerését.
Első zenekarát, a Powerhouse Four-t főiskolásként alapította. Kislemezek és klubfellépések után 1966-ban jött az igazi áttörés, amikor az 1963-ban megalakított Bluesbreakers együtteshez csatlakozott Eric Clapton.
A Mayall/Clapton/McVie/Flint felállás minden idők egyik legjobb brit blues zenekara volt, s 1968-ig működött.
A hetvenes években a gitáros, billentyűs, szájharmonikás Mayall visszavonult a szakmából. Amíg zenekara szünetelt, ő szólóban vagy más formációkban zenélt.
Bár Mayall soha nem lett annyira híres, mint zenekarának korábbi tagjai, de még a 80-as éveiben is színpadra állt. majd 1982-ben újjászervezte a Bluesbreakerst és 1984-ben állandó zenekart hozott létre, amely világszerte, köztük Magyarországon is fellépett: először 1985-ben a Kisstadionban.
Az elismerés hiánya kissé bosszantotta, és ennek hangot is adott. „Soha nem volt slágerlemezem, soha nem nyertem Grammy-díjat és a Rolling Stone sem írt rólam cikket” – idéz az AP hírügynökség egy vele készült interjúból.
A Bluesbreakerst 2008-ban oszlatta fel, amit azzal indokolt, hogy már túl megterhelő volt a sok fellépés, illetve azért, mert így szabadabban dolgozhat más zenészekkel
2013-ban pedig kijelentette:
„Még mindig underground előadó vagyok.”
A 2015-ben megjelent Find A Way to Care című korongja abból a szempontból rendhagyó volt, hogy leginkább a billentyűs hangszerek kerülnek rajta előtérbe.
Élete utolsó éveiben Mayall egészségügyi gondokkal küzdött, amelyek „arra kényszerítették a világ legnagyobb utcai harcosát, hogy befejezze hatalmas pályafutását”.
Mayall játszott Hammond B-3-on, zongorán, wurlitzer zongorán, Hohner clavineten (és még harmonikán és gitáron). Dalai között az új szerzemények mellett számos blues feldolgozás is helyet kapott, Don Robey, Percy Mayfield, Lightnin’ Hopkins, Muddy Waters, Lee Baker vagy Charles Brown egy-egy száma.
Az elmúlt évtizedekben zenekarában játszott Eric Clapton, Peter Green és Mick Taylor gitáros, John McVie és Jack Bruce basszusgitáros, Aynsley Dunbar, Mick Fleetwood és Jon Hiseman dobos, Dick Heckstall-Smith szaxofonos.
Neveltjei hozták létre a Cream, a Fleetwood Mac, a Colosseum és több más kitűnő együttest.
Mayallt kétszer jelölték Grammy-díjra, Nagy-Britanniában megkapta a Brit Birodalom Rendje tiszti fokozatát (Officer of the Order of the British Empire) 2005-ben. 2024-ben a Rock & Roll Hall of Fame tagja lett, az 1966-os Blues Breakers With Eric Clapton című albumát pedig a legjobb brit blues albumok között tartják számon.
