„Hogy hát akkor miben áll mégis a csoda? Az eljárásban, uram, a megfontolásban…” A 87 éve meghalt Karinthy Frigyes univerzális tehetség volt, minden műfajban maradandót alkotott. Írói módszere a tudós kísérleteihez hasonlítható, hatása bármely más magyar írónál általánosabb, ötleteit, szójátékait nemzedékek ismételgetik.
A jövőbelátó gép – Válogatott novellák
Karinthy Frigyes pályáján középponti helyet foglal el a novellisztika. A megannyi műfajban és műnemben alkotó író keze alatt az elbeszélés folytonosan új meg új alakot ölt: lehet néhány skiccből felvitt anekdota, bibliai parabola, önéletrajzi vallomás, tömörre húzott kisregény, sci-fi történet, abszurd jelenet és esszé. Közben a motívumok és fordulatok néhol a klasszikus humoreszkek helyzeteit idézik, csak éppen vérfagyasztó variációkkal; másutt szerzőjük költészetével mutatnak rokonságot.
Prózai írásaiban a hagyományos formákat a groteszk, az abszurd, a fekete humor irányában, másrészt a pszichológia felé terjesztette ki.
A Magvető Kiadó válogatása az 1912-ben megjelent Esik a hó című kötettől kezdve az 1936-os Nevető betegekig igyekszik keresztmetszetet adni Karinthy elbeszélő művészetéből. Ebből a válogatásból ajánljuk most mindenki számára a címadó, A jövőbelátó gép című novellát.
A JÖVŐBELÁTÓ GÉP
– Hogy miből áll? – kérdezte a tudós csendesen mosolyogva, miután becsukta az ajtót – igazán nem nagy dolog az egész. Amint látja, nincsen itt semmi különös: egy közönséges filmvetítőgép, megállítható szerkezettel – néhány filmtekercs: ezekben sincs semmi különös, egyszerű felvételek, mindennapi eseményekről. Egy ember megy az utcán, valaki vízbe ugrik. Gyermekek ugrálnak a sétatéren. Tégla esik le a házról. Néhány perces történetek megrögzítése: saját felvételeim.
– Hogy hát akkor miben áll mégis a csoda? Az eljárásban, uram, a megfontolásban – vagy mondjuk még általánosabban: a filozófiában. Egy filozófiai, sőt metafizikai ötlet a találmányom alapja – tudnia kell, hogy a filozófiában is éppen úgy ötleteken múlik egy új korszak, új szemléleti mód, mint a tudományban vagy akár a művészetben. Technikai értelemben nem talál itt semmi csodálatosat – és mégis, ha meg tudja érteni azt az egyszerű gondolatot, amire a jövőbelátó gép eszméjét alapítottam, el fogja ismerni, hogy ennél vakmerőbb céllal nem eszkábáltak össze még szerkezetet, mint az enyémet. Azt a kis furcsaságot talán már észrevette, hogy a filmtekercsek fordítva vannak beletéve a dobozba – a vége az elején, olyan módon, hogy levetítéskor azt a bizonyos visszafelé forgatott jelenést kapjuk, amivel komikai hatás elérésére többször próbálkoztak már. Ellenállhatatlanul komikusan hat ugyanis, ha azt látjuk, hogy valaki kiemelkedik a vízből és hátrafelé felugrik a trambulinra – vagy például úgy ebédel valaki, hogy a szájából kikanalazza a tányérra a levest, kiszedegeti a húst, ami aztán egy darabba áll össze.
– Ezen mindenki nevetett eddig – de senki nem gondolkodott a különös hatás pszichológiáján. Egy filozófusnak kellett jönni, aki megértse a dolog lényegét, és rájöjjön hihetetlen jelentőségére.
– Nem akarom önt untatni felfedezésem kialakulásának történetével. Az időről szóló metafizikai spekulációk eddig ismert eredményei közül bizonyára tud azokról, amikről általános műveltségű embernek tudnia kell: a magam részéről csak Bergson időelméletére emlékeztetem, mint olyanra, ami nekem legnagyobb segítségemre volt felfedezésemben, arra az elvre, mely szerint az élet, az evolúció történése abban különbözik a mechanikai, élettelen történéstől, hogy időben nem fordítható meg, mint amaz – hogy tehát az élettörténések kauzalitása egészen más valami, mint a mechanikus történéseké –, hogy múlt és jövő az életjelenségek világában, kategorikusan más, egymással fel nem cserélhető forma.
– Ezt kellett nagyon erősen megértenem és átéreznem előbb, hogy aztán egyszer, a moziban ülve kipattanjon belőlem annak a döbbenetes kísérletnek az ötlete, ami látszólag ellentétben van a fent vázolt bergsoni elvvel – de csak mint kísérlet, mert eredményében a bergsoni elvet igazolja.
– Maga a gondolatkísérlet egyszerűbb a legegyszerűbbnél. Annak az öntudatlan folyamatnak az elemzésével kezdődik, amivel a történéseknek egy bizonyos egymásutánját, mozgóképpel lerögzíthető alakjában, figyeljük. Ha a történés normális módon folyik le előttünk, akkor
a – – – – – – – – b – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – c – – – – – – – – – – – x
ezen a vonalon, ami az idő haladását jelzi, a bc szakaszon látott történést okozati összefüggésben – éppen az ok okozati idő-értékelés módján, ahogy a történéseket megítélni szoktuk – azért értem meg, mert a múltból, egy ismert a pontból halad előre, bc szakaszon keresztül egy ismeretlen x pont, a jövő felé. Mindabból, ami bc alatt történik, gépiesen következtetik és rekonstruálódik egy ismeretlen, de a múlt változtathatatlan történéseiből fixen létező, tehát ellenőrizhető elmúlt történés, az, ami a időpontban történt. Valaki bejött b időpontban a szobába, kalappal és kabátban – nem láttam, de következtetem, hogy a időpontban az utcán volt, és most b-től c-ig előttem mozog – hogy x pontban mit fog tenni, arra nem tudok következtetni, lévén x a jövőben, ahonnan nincsen fix adatom.
– De fordítsuk meg, erőszakkal, ezt a történést, és pergessük le szemünk előtt abban a sorrendben, ahogy megtörtént. A visszafelé forgatott filmen a történés sémája ez lesz:
x – – – – – – – – c – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – b – – – – – – – – – – – a
A valóságos képen egy bc történést kapok, ami látszólag, képzeletem számára, előre mozog és rákényszeríti az ok és okozati törvény kérlelhetetlen erejétől hajtott gondolkodásomat is, hogy előremenjen, holott maga a történés visszafelé halad, a jövőből a múltba. Mi lesz ebből? Nem lehet más belőle, mint hogy gondolatom, következtető képességem gépiesen – nem lévén képes egyébre – úgy fogja végezni munkáját, mintha a múltból jövő felé haladó történéssel volna dolga. De mi lesz ebből?
– Ebből egy nagyon egyszerű és félelmes horderejű valami lesz. Az lesz belőle, hogy a gépiesen működő következtetés, ha szabadjára engedjük, most nem a időpont történését fogja megállapítani, hanem visszahelyezve megint x pont történését állapítja meg – mégpedig ez az x pont, a valóságban a jövőben van: amit tehát megállapítunk, az a jövőre fog vonatkozni – cb történésből éppen úgy belelátunk a jövőbe, mint ahogy bc történésből a múltba láttunk bele. Az ablakból visszafelé haladó emberről következtetni fogjuk, hogy ki fog ugrani az ablakon – mint ahogy a kalapban belépő emberről következtettük, hogy az utcáról jött fel.
– Íme nézze… látja ezt a felvételt? Tegnap csináltam a parkban… egyik társamról… Ugyanakkor visszafelé beállítottam és megállapítottam már tegnap, egy órával előbb, hogy az illető egy óra múlva…
Soha nem tudtam meg, mit állapított meg előre, mert az ápoló bejött, és visszavezette tudósomat a cellájába.
