Néhány dala a magyar könnyűzene klasszikusának számít, és a magyar irodalom számos megzenésített versét énekelte nagy sikerrel. Koncz Zsuzsa Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas énekesnő, érdemes művész 70 éves.
A Heves megyei Pélyen látta meg a napvilágot 1946. március 7-én. Apja kántortanító, anyja nővér volt. Gimnazistaként az 1962-es Ki mit tud?-on Gergely Ágival a Gézengúzok duóban tűnt fel a Nagymami című dallal. Már az Illésékkel énekelgetett, és túl volt a Gézengúz sikerén, amikor 1963-ban találkozott Bródy Jánossal Balatongyörökön. A Gréczy – Retkes szerzőpáros a Bródy című kötetében így írta le a találkozást: „A mólón éppen mindenki Zsuzsát kérlelte, hogy énekeljen, kíséret nélkül azonban nem akart kötélnek állni. Bródy, aki történetesen Koncz barátnőjébe volt szerelmes, szaladt haza a hangszeréért – közben jó nagyot esett – , s ebből lett az első közös fellépés.”
1963-tól énekelt a három műfajalapítóval, az Omega, a Metró és az Illés zenekarral, későbbi munkásságára is erősen rányomták bélyegét a Szörényi-Bródy szerzőpáros által írt dalok. Jogi egyetemre járt, tanulmányait az éneklés miatt szakította félbe.
Első átütő sikerét 1966-ban a táncdalfesztiválon Szörényi Levente Rohan az idő című dalával aratta, ettől kezdve az Illés együttessel, majd a Fonográffal készítette lemezfelvételeit; a Fonográf megszűnése óta stúdiózenészekkel dolgozik. Dalait eleinte Illés Lajos és Szörényi Levente írta, később Tolcsvay László, majd Bornai Tibor. Állandó szövegírója Bródy János lett. Koncz és Bródy együttműködése a nyolcvanas években is töretlenül folytatódott: az 1981-es Menetrend, az 1984-ben megjelent Konczert, az 1985-ös Újhold és az 1988-ban kiadott Fordul a világ esetében is Bródyé volt a legtöbb dalszöveg, a zeneszerző viszont a korábbi Illés- és Fonográf-muzsikusok helyett egyre gyakrabban Bornai Tibor.
Saját bevallása szerint karrierje igazi kezdete 1970-ben, a Szerelem című emezzel kezdődött. A ’70-es évek elejétől már igazi közönségkedvenc volt, 1983-ig minden évben ő kapta a Pepita Oroszlán után járó MHV-kitüntetést (az eladott lemezek alapján).
Kulturált, tiszta éneke, előadói stílusa sportcsarnokokban is teltházas koncerteket eredményez. Ötven éve van színpadon, s mindvégig megőrizte sajátos stílusát. Néhány dala a magyar könnyűzene klasszikusának számít, és a magyar irodalom számos megzenésített versét énekelte nagy sikerrel, többek között József Attila, Csokonai Vitéz Mihály, Petőfi Sándor, Weöres Sándor, Nagy László, Arany János, Karinthy Frigyes, Szabó Lőrinc és Ady Endre verseit.
97 magyarországi és 24 külföldi önálló lemeze jelent meg, ebből 39 – olykor többször, több változatban is kiadott – album. Erkel színházi és sportcsarnokbeli koncertjeiről (és videóiból) fél tucat DVD készült. Diszkográfiája szerint 457 hazai és külföldi hanghordozó őrzi dalait.
Főbb lemezei a Volt egyszer egy lány (1969), a Szerelem (1970), a Kis virág (1971), az Élünk és meghalunk (1972), a Jelbeszéd (1973), a Konczert (1984), a Fordul a világ (1988), a Miénk itt a tér (1996) és az Egyszerű ez (2006) című verslemez. Számos filmben is szerepelt, mint például az Ezek a fiatalok, a Szevasz Vera, a Bűbájosok és a Koncert.
Művészetének elismeréseként 1977-ben Liszt Ferenc-díjat, 1989-ben érdemes művész címet, 1992-ben Kazinczy-díjat, 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 1999-ben Huszka Jenő-díjat, eMeRTon-díjat, 2000-ben Maecenas-díjat kapott, majd a Hungaroton Records hanglemezkiadó Életmű-díjával ismerték el, s az Arany Zsiráf díjkiosztó gálán ugyanilyen elismerést vehetett át. 2006-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést. 2008-ban Kossuth-díjjal tüntették ki „a népszerű zene progresszív formáit a magyar és nemzetközi kultúra legjobb hagyományaival sikerrel ötvöző, maradandó értékeket létrehozó fáradhatatlan munkásságáért”. Ugyanabban az évben Pro urbe Budapest díjat és Prima Primissima-díjat is kapott.
A 2013-ban elkészült Tündérország című lemezén 12 új dallal és korábbi felvételeken nem szereplő dalaival jelentkezett. 2015-ös tavaszi koncertturnéja után augusztusban a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon adott koncertet.
2015-ben Radnóti Miklós antirasszista díjat kapott, és életművéért átvehette a Gundel Művészeti Díjat. Göncz Árpád temetésén 2015. november 11-én a Ha én rózsa volnék dalával búcsúztatta a néhai köztársasági elnököt.
Magánéletéről nem szokott beszélni, mint egy interjúban vallotta: „…szerintem az én szerződésem a közönségemmel nem erről szól, hanem a dalaimról és arról, amit a színpadon látnak tőlem”.
