2012-ben ünnepeltük a Nemzeti Színház fennállásának 175. évfordulóját. Az ünnep záróakkordjaként a színház előcsarnokában nyílik kiállítás Barcsay Jenő képzőművész alkotásaiból.
A 2013. január 12-én nyíló és február 16-ig látogatható tárlaton a kétszeres Kossuth-díjas festőművész, grafikus, művésztanár Barcsay Jenő (1900-1988) több műve között azt az eddig még soha nem kiállított pasztellképét is megtekinthetjük, mely alapján az a mozaik készült, ami a „régi” Nemzeti Színházat, a mostani Pesti Magyar Színházat díszíti.
A kiállítás megnyitó szövegét az 1960-as években induló magyar neoavantgárd egyik kiemelkedő alakja, Kossuth – díjas és többszörös életmű-díjas Deim Pál festőművész írta. Deim Pál írását Alföldi Róbert olvassa majd fel. Részlet a megnyitó szövegéből: „Egy szentendrei festészetről szóló szimpóziumon Genthon István, a kiváló művészettörténész, kijelentette, hogy Barcsay Jenő a magyar festészet történetének tíz legjobb képzőművésze közé tartozik. Én annyit tennék hozzá, hogy ő az egyetlen olyan festőművész, aki úgy lett világhírű, hogy nem hagyta el hazáját. A Művészeti anatómia című könyvével vívta ki ezt a rangot, melyet számtalan nyelven jelentettek meg világszerte. Ahhoz, hogy festészeti eredményei is ilyen rangot kapjanak, ahhoz már egy nemzet kulturális ereje is szükségeltetik. A művek készen állnak. Nem tudom megállni, hogy a művek közül először ne a Nemzeti Színház mozaikjainak kartonvázlatát említsem, melynek monumentalitása, rajzi ereje, ünnepélyessége méltó az intézményhez.” (Deim Pál)
Kolozsváry Marianna művészettörténész, a kiállítás kurátora az MTI-nek arról beszélt: fontos, hogy a Művészeti anatómia című alapmű világszerte ismert szerzőjének – az oktatásban betöltött szerepe mellett – a művészetét is szélesebb körben megismerjék. Barcsay Jenő halála után a Magyar Nemzeti Galéria megvásárolta az akkori Nemzeti Színházba készített mozaik tervét, amely egy nagyméretű kartonra szénnel rajzolt alkotás. A mű mostanáig feltekerve pihent a raktárban, a Nemzeti Színház 175. évfordulója alkalmat adott arra, hogy bemutassák a közönségnek.
„Gyönyörű, monumentális alkotás, egészen más – a technikából is adódóan -, mint a mozaik” – fogalmazott, hozzátéve, hogy az emberek csoportja fenségesebb, mint a mozaikon, és az alkotás módja is jól megfigyelhető a művön.
Mivel a színházban már eddig is számos életmű-kiállítást rendeztek Alföldi Róbert igazgató arra gondolt, hogy a művet egészítsék ki olyan képekkel, amelyek által bemutathatják Barcsay Jenő művészetét. Ezért örököseitől és egy másik magángyűjteményből válogattak alkotásokat a kiállításra. Az 1969-ben készült mozaik-terv mellett a késői, végletekig letisztult geometrikus Barcsay-műveket és a 60-as évek elején született szerkezetes városképeit, valamint figurális képeit is láthatja a közönség. Ez az anyag nagyon ritkán látható, különleges válogatás – jegyezte meg Kolozsváry Marianna.
Barcsay korai művei, a Szentendre körüli dombokat ábrázoló okkeres képei, ugyanazt jelenítik meg, mint szerkezetes alkotásai a végletekig leegyszerűsítve, elvonatkoztatva. „Ugyanazt festi, csak teljesen más kifejezésmóddal” – mondta. Barcsay festői nagyságát az mutatja, hogy még 70 évesen is meg tudott újulni. „Nem véletlenül volt nagyon jó tanár” – jegyezte meg Kolozsváry Marianna.
