Nagyszabású kiállítással emlékezik az Iparművészeti Múzeum a magyar szecesszió mesterére, Lechner Ödönre halálának századik évfordulóján.
Lechner, az alkotó géniusz címmel tiszteleg épületének tervezője előtt a mester halálának századik évfordulóján az Iparművészeti Múzeum (IMM) november 20-tól látogatható időszaki kiállítása. A kiállítás Lechner Ödön építész (1845–1914) munkásságának teljességét kívánja bemutatni. Lechner Ödön volt az első olyan személyiség a magyar építészettörténetben – később sem volt sok ilyen – akinek „iskolája” volt, akinek „követői” voltak. A huszadik század első évtizedében egyetemi katedra, hivatalos stallum, intézményes hatalmi pozíció nélkül vált igazodási ponttá az őt követő generáció egy jelentős csoportja számára.
A Lechner munkásságában oly nagy szerepet játszó ornamentika részletrajzai, az ihletőként szolgáló kiadványok, a megvalósulás fő eszközének számító Zsolnay kerámiaelemek ugyancsak bemutatásra kerülnek. Az egyik terem Lechner második otthonának számító Japán Kávéház világát idézi fel, egy másik az építész főbb alkotásait mozgó panoráma-felvételeken jeleníti meg.
„Már jó ideje folyamatosan érkeznek be a műtárgyak a kölcsönző intézményektől; itt a papíralapú műtárgyak előkészítése folyik, ezek elsősorban különböző Lechner-épületek tervrajzai, Lechner-portrék, de még az építész ifjúkori rajzai közül is kaptunk néhányat magántulajdonból” – mondta el az IMM restaurátorműhelyében tartott csütörtöki kicsomagoláson a tárlat projektvezetője.
Lechner Ödön építészeti elveinek, valamint tervezői munkásságának elhelyezése a kortárs európai skálán, az összehasonlítás lehetőségével, amely az ő, és az őt követő magyar építészek tevékenységét tág horizonttal vizsgálva teret ad a legújabb kutatásoknak.
A kiállítás háromféle tárgyegyüttesre épül: lesznek Lechnerhez személyesen kötődő tárgyak, de láthatók majd építészeti tervek a látványos, nagyméretű prezentációs rajzoktól kezdve a kivitelezéshez készült részletrajzokig, elég sokat kiállítanak továbbá a Lechner-épületek védjegyeinek számító kerámiadíszekből.
A több mint kétszáz eredeti műtárgyhoz igen nagyszámú fotó társul, de virtuális panorámák segítségével a Lechner-épületek mai állapotát is bemutatják.
Jékely Zsombor elmondta, hogy a tárlaton kiemelt súllyal szerepel az öt világörökségi várományos épület: az Iparművészeti Múzeum mellett a Postatakarékpénztár, a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet, a kőbányai Szent László templom, valamint a kecskeméti városháza. Ezek a legismertebb és leglátványosabb, érett kori főművek, de megismerhetőek lesznek Lechner korai, historizáló alkotásai, illetve néhány késői munkája is – jegyezte meg.
Érdekesek a mester meg nem valósult tervrajzai is, hiszen több nagy pályázat is volt, amelyet nem sikerült megnyernie, a bemutatott tervek alapján a látogató mégis elképzelheti, milyen lett volna például a Tőzsdepalota Lechner elgondolása szerint – árulta el Jékely Zsombor.
„Lechner munkássága és személye megosztotta a magyar építészeti társadalmat, a 20. század első éveiben az építészeti sajtó legfontosabb vitái körülötte alakultak ki – vallja Csáki Tamás művészettörténész. – Nemcsak a Műegyetem konzervatív, akadémikus építészeinek irányából érte erős kritika, de például 1908 körül az előző évek szecessziós irányzataitól elkülönülő neo-vernakuláris mozgalom (a „Fiatalok”) is vele és követőivel szemben határozta meg magát. Az 1910-as évektől kezdve minden kritika, amely az építészeti szecesszióval szemben akár konzervatív, akár modernista irányból megfogalmazódott, alapvetően az ő követőinek építészete ellen irányult, az ő ornamentális modernizmusuk lett az a bűnbak, amelynek fejére a századelő összes „tévelygését” ráolvasták.”
Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának Művészettörténeti Intézetével együttműködésben megrendezett, 2015. május 31-ig nyitva tartó kiállításhoz átfogó katalógus is megjelenik magyar és angol nyelven.
Fotók: Iparművészeti Múzeum, MTI/Koszticsák Szilárd
