Lezáratlan teremtés

Szerző: Ayhan Gökhan / 2012. november 27. kedd / Kultúra, Irodalom

Jó dolog ez a költészet. Jó dolog, elsősorban, mert fiatal. Fiatalul pimasz. Pimaszul friss. Ayhan Gökhan írása Mezei Gábor függelék. című kötetéről.

Ki ez az újonnan fellépő, fiatal költő? Mezei Gábor 1982-ben a Mátrában, Gyöngyösön született. Miskolcon volt gyerek, Debrecenben egyetemista, jelenleg Budapesten él és az ELTE doktori ösztöndíjas hallgatója. Több folyóirat közölte verseit, az Alföldtől kezdve a Debreceni Dispután át a Műhely, Műút lapokig.

Mezei Gábor első kötete szakít a megszokott trendekkel, szakít, majd amikor nem figyelünk, egy-egy ismert, megfelelő elem belesimul a költészetébe. Szakít a hagyománnyal, a kötött forma elhagyva, hogy egy újfajta kötöttség létrejöjjön, stílusosabban: teremtődjön. Mezei Gábor a teremtésig, a teremtés melegéből kilépő első emberig megy vissza, a dolgok állásának helyzete onnan kell, hogy kezdetét vegye. A startnál vagyunk, a történet, a történelem kezdővonalánál, az emberiség nullpontjában. Ádám értelmezése, új kontextusba helyezése merőben formai újítás, rég volt „lírai hős „ minden ember legkedvesebb Ádámja. A formánál maradva, a versekről elmondható, hogy két hasábba tördelten, betűrend szerint követik egymást. Mezei Gábor kötetében a versek egyik nagy újdonsága a forma ilyetén való megválasztása. A forma tudatos, képi megalkotásában jártas és érdekes legutóbbi kötet a fiatalok közül utoljára Kele Fodor Ákos 2010-ben kiadott, Textolátria című verseskötete volt. Mezei tömbversei nagyban befolyásolják az olvasót. A versek külön-külön természetesen megállják a helyük, értelmezhetőek önálló szövegként. A kötet természetesen törekszik a könyvszerűségre, a versek egymással folyamatosan kapcsolatban vannak, egyik szöveg utal a másik szövegre.
A függelék.-nek története van, ahány ember, kivétel nélkül annyi történet. „báb. soha nem értettem. hogy ha anyám/éva. apám miért nem ádám. és miért / nem kezdődik a történetem. egy könyv / van a kezemben. belelapozok.” Ádám személyiségének megrajzolása szabadon, a költő szándéka szerint történik, ennyiben függetlenedik a kiválasztott költői tárgytól, ezt igazolandó a következő fülszövegben jelzett mondat erősít rá „Függelék egy apokrifhez”. Az egész kötet másrészt a Bibliától, a Biblia felülírhatatlan szövegétől függ, a függelék hőse akárhogy is nézzük, onnan „származik.” „a ház mellett az almafán évek óta/fent van minden alma. szombatonként/felbukkan a vén pár. a hüllőket etetik a/félhomályban. ilyenkor csupa pislogás/a kert. és néma tébolyult vágyakozás.”

A könyv kísérletet tesz arra, hogy a modern ember depressziója, magányossága, elhagyatottság érzése és Ádám között párhuzamot keressen és találjon, a kettő találkozása mindenképp indokolt. Az első ember egyedülléte globális egyedüllét volt, globális elhagyatottság, egy szál emberként megélt szomorúság és félelem, semmiben nem különbözve a modern ember hasonló, „tömegben átélt” érzéseitől. „egyedül van vagy mindenki ő. de ahogy az első szú/ percegni kezdett. mégis magától ijedt/meg végtelenül.” Írja Mezei Gábor az üvegtest című versben. Feltételezhetően Ádám beszél, hol szimbólumként, hol helyettünk, egy életérzést jelenítve meg, nem egyszer csendes humorral, régiesen korszerűen. „nem értem mit keres nálam/ez a nő. mert hát mi vagyok én. magá-/nyos agglegény. az azért nem. inkább/férfi. elvarázsolt asszony. „
Mezei kerüli a díszítettséget, a cirádás, hosszú mondatokat, versei olyanok, mintha egy süllyedő hajóban ülnénk és minden perc, minden egyes lélegzetvétel ki lenne mérve, minden érzés, gondolat egy lélegzetvételnyi mondatba lenne bezsúfolva, ügyelve arra, hogy kevés időnk van, tehát pontosan, a lényeget kimondva kell fogalmaznunk. Mezei Gábornak van ideje és ezzel az idővel jól gazdálkodik: pontosan, lényegre törően, felesleg nélkül fogalmaz, — céloz, lő és általában talál.

Rendkívül fontos, a mostanában megjelent fiatal költők verseskötetei közül az egyik legérdekesebb, legbátrabb verseskötet Mezei Gábor: függelék. című munkája. Letehetetlen könyv? Letehetetlen, mert hát a teremtés még nem ért véget, sőt, a jelek szerint most kezdődik csak igazából. „akkor lassan kezdőd-/het. hotelkulcs a retikülben. útlevél a/kézben. a kép kész.”