Élete sokak számára csak egy szerelem története, amiből legenda szövődött, pedig ma is minden idők legnagyobb szopránjaként tartjuk számon. Maria Callas operaénekesnő 90 éve született.
Maria Callas, a díva, görög származású operaénekesnő, minden idők egyik legnagyobb szopránja 90 éve, 1923. december 2-án született Cecilia Sofia Anna Maria Kalogeropulosz néven New Yorkban. A Callas nevet görög bevándorló apja vette fel, mert eredeti családnevüket senki sem tudta kiejteni. Szülei válása után, 1937-ben anyjával Görögországba költözött, ahol 1940-ben debütált az athéni operaházban.
1945-ben kért meghallgatást a Metropolitan igazgatójától, aki szerződtette volna, ám amikor a fiatal reménység nem vállalta a Pillangókisasszony és a Fidelio angol nyelvű előadását (inkább az Aidát és a Toscát énekelte volna olaszul), összetépte a papírt.
1947-ben Olaszországba utazott, ahol Amilcare Ponchielli La Gioconda című operájának főszereplőjeként lépett a híres veronai aréna színpadára. Ez az előadás hozta meg számára a várva várt sikert. Az új csillag színészileg is képezte magát, a neorealista rendező, Luchino Visconti volt a mestere, aki a legnagyobb tragikának nevezte. Callas az ötvenes években ismerkedett meg Giovanni Battistával, a nála 30 évvel idősebb téglagyárossal, aki férje és impresszáriója is lett. Sorra hódította meg a világ leghíresebb operaházait, megesett, hogy egy hónap alatt énekelte el a torokpróbáló Normát, Aidát, Toscát.
Három oktávnyi hangja a felső e-től az alsó f-ig terjedt, így a koloratúrszoprántól a drámai szopránig mindenre alkalmas volt, mindent énekelt. A kiváló rendezőknek, Viscontinak és Franco Zeffirellinek köszönhetően ő próbálta először színészi játékkal megreformálni az olasz operát. Pasolinivel 1969-ben filmet forgatott, a Médeát.
Legszívesebben érzelmekben gazdag asszonyok bőrébe bújt, akik meghalnak vagy ölnek szerelmükért, csak két vígoperában vállalt szerepet, A sevillai borbély és A török Itália című Rossini-művekben.
Egészsége az ötvenes évek végére megrendült, sokak szerint túlzásba vitt fogyókúrái miatt. 1959-ben a bulvárlapok címoldalára került: elvált férjétől, és szenvedélyes viszonyt kezdett Arisztotelész Onasszisz görög hajómágnással.
1959-től többnyire csak koncerteket vállalt, operaszínpadra 1965-ben a londoni Covent Gardenben. Testi-lelki állapotának romlása miatt gyógyszereket szedett, 1970-ben túladagolás miatt kórházba került, bár már ekkor sokan öngyilkossági kísérletre gyanakodtak.
1977. szeptember 16-án halt meg Párizsban, a hivatalos közlemény szerint szívroham következtében, bár sokan öngyilkosságot rebesgettek. A Pere-Lachaise temetőben egy emléktáblát helyeztek el, hamvait két évvel később szórták az Égei-tengerbe.
Az opera koronázatlan királynőjéről 1994-ben Milánóban, 1997-ben Párizsban neveztek el teret, életéről Mesterkurzus címmel Terence McNally írt színdarabot. Mindörökké Callas (2002) címmel a francia Fanny Ardant főszereplésével készült róla film, amely a sebezhető embert mutatta be életének válsághelyzetében, amikor a hangja már nem engedelmeskedik.
