„A zsenimet az életembe oltottam, a műveimbe csak a tehetségem jutott” – írta magáról a 170 éve született Oscar Wilde híres, majd hírhedt dendi és költő. Meséi, versei, tanulmányai, szépprózája, a Dorian Gray arcképe, A boldog herceg, a Salomé, a Bunbury ma is népszerűek, két utóbbi drámáját a nagy klasszikus darabok közé sorolja a kritika.
„Szenvedélyes olvasó, kitűnő memóriájú és igen jó nyelvérzékű volt. Tanulhatta, amit csak tanulni akart a nagy múltú ír kolostori iskolákban és főiskolákon. Új londoni ismerősei közt az volt a legfeltűnőbb, hogy ír létére jó – sőt oxfordi – kiejtéssel beszélt angolul, de meglepően otthonos volt az ógörög és a latin nyelvben, valamivel később pedig már francia ismerőseit ragadta el, hogy nem angolosan, hanem igazi irodalmi franciasággal beszél. Bár a műveltebbeknek feltűnt, hogy a görög eredetű francia szavakat görögösen ejtette ki. (…) Életében is, halála óta is igen eltérőek a vélemények és értékelések életművéről. Főleg azok becsülik kevésre, akik nem olvassák. Akik olvassák, azok nemcsak kedvelik, de a századvég legnagyobbjai közt tartják számon.” (Hegedüs Géza)
Oscar Wilde 1854. október 16-án Dublinban született Finghal O’Flahertie Wills néven, nemesi családban. Apja fül- és szemorvos volt, aki maga is írt. Anyja részt vett az ír nacionalista mozgalmakban, álnéven forradalmi írásokat, majd a kelta mondavilágról szóló könyveket adott ki.
Oscar Wilde a dublini Trinity College-ban és az oxfordi Magdalen College-ban szerzett baccalaureusi fokozatot, s Ravenna című költeményével Oxfordban elnyerte a Newdigate-díjat. Tehetséges, de fegyelmezetlen diákként tanári állást nem kapott, apja korai halála után el kellett tartania magát.
OSCAR WILDE: LA MER
A vitorlákra zord köd ül
a télben a vad hold remeg,
mint mérges oroszlánszemek
kuszált fellegsörény közül.
Kormányos őrzi kerekét,
nagy árnnyá bugyolált alak;
surrannak az acélrudak
dobbantva a gépház legét.
Még látni a vihar nyomát
e nagy és súlyos bolt alatt,
mert finom csipke, sárga hab
verődik a hullámon át.
(fordító: Babits Mihály)
Első megjelent műve Arisztophanész-átültetés volt. Pályáját döntően befolyásolták itáliai és görögországi utazásai, s oxfordi tanárai, főleg John Ruskin. Az ő esztétikai elvei révén lett Wilde az angol preraffaeliták és a francia szimbolisták követője, a századvég angol l’art pour l’art irányzatának vezére. Már ekkor mindenben a másságot, a gondolkodás-, viselkedés- és öltözködésbeli különbségeket kereste. Londonban az előkelő társaságok kedvence lett, a kor címszereplőjének nevezték.
1879-ben jelent meg első kötete, Poems címmel. Sziporkázóan szellemes előadásaiban a szépség, a dekadens életélvezet filozófiáját hirdette, s nagy sikert aratott Amerikában és Kanadában. Az 1880-as években jelentek első drámái, majd komédiái és elbeszélései. 1884-ben megnősült, két fia született.
„Az élet célja az, hogy kifejlesszük önmagunkat. Hiánytalanul megvalósítani természetünket – ez itten mindannyiunknak rendeltetése. Az emberek manapság félnek önmaguktól. Elfelejtették az első és legnagyobb kötelességüket, azt a kötelességet, mellyel önmaguknak tartoznak.” (Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe)
1890-ben jelent meg, az egyik legismertebb műve, a Dorian Gray arcmása Oscar Wilde művein ugyanúgy nem fog az idő, mint Dorian Gray arcvonásain. Magyarul Kosztolányi Dezső mára már szintén klasszikussá vált műfordításában olvashatjuk. Az elmúlt két évszázad év egyik legnagyobb hatású írójának egyetlen regénye a mai napig megbabonázza és elgondolkodtatja az olvasókat. Az örök fiatalság ígérete és az érte fizetett ár története ugyanolyan aktuális téma ma is, mint születésekor.
1891-ben ismerkedett meg a fiatal lord Alfred Douglas-szel, aki maga is író volt. Esztétikai nézeteik megegyeztek, s barátságuk akkoriban szokatlan és nem tolerált kapcsolattá fejlődött. Douglas apja, Queensberry márki szodomitasággal vádolta Wilde-ot, erre ő rágalmazási pert indított a márki ellen. Így önként állt bíróság elé, mely formailag rágalmazásért, valójában az ifjú lorddal folytatott homoszexuális viszonya miatt kétévi börtönre ítélte. Az ítélet következtében Wilde mind anyagilag, mind társadalmilag teljesen tönkrement.
Felesége elvált és a gyerekekkel elköltözött tőle, visszavette az író eredeti ír nevét, fiai is Flahertynek nevezték magukat. Wilde barátai segítségével 1897-es szabadulása után Franciaországban telepedett le Sebastian Melmoth álnéven. 44 éves korában egy hirtelen rárontó agyhártyagyulladásban Párizsban halt meg magányosan, szegényen 1900. november 30-án.
A börtönben Douglas-hez írt leveleiből született a De profundis című műve, ebben szemrehányásokat tesz barátjának önzése és az alkotás örömét megrontó befolyása miatt.
„Legyen mindig szeretet a szívedben. Nélküle olyan az élet, mint a napsütés nélküli kert, ahol elhervadnak a virágok. Az a tudat, hogy szeretsz és szeretnek, olyan melegséget és gazdagságot visz az életedben, amire semmi más nem képes.” (Oscar Wilde: Az élet titka a művészet)
Másik kiemelkedő alkotása A readingi fegyház balladája, mely a szenvedő ember érzéseit, s az angol börtönviszonyokat írja le, ezzel megnyerte az európai olvasók együttérzését és rokonszenvét. Holbrock Jackson esztéta szerint: „Ha száz évvel előbb írja, utcai énekesek dalolják és árulják. Olyan közönséges és oly nagy, mint a régi balladák.”
Jelentősek novelláskötetei: A canterwille-i kísértet az amerikai racionalitást állítja szembe az avitt, tradicionális angol világgal, a Lord Arthur Saville bűnében egy bizarr gyilkosság kapcsán az arisztokráciáról rajzol torzképet. A boldog herceg anderseni mesegyűjtemény, finom iróniával szól az emberi gyengékről, megszemélyesítve a tárgyakat.
„– Attól tartok, hogy maga nem értette meg teljesen a mese tanulságát.
– Mijét?
– A tanulságát.
– Azt akarja ezzel mondani, hogy a mesének tanulsága van?
– Természetesen.
– Ejnye, ezt bizony előre is megmondhatta volna. Ha megmondta volna, akkor bizony nem hallgatom végig.” (Oscar Wilde: A boldog herceg)
Híres darabja az 1890-ben néhány hét alatt írott Lady Windermere legyezője hozta meg számára az anyagi biztonságot és jólétet. A nagy siker mellett botrányt is okozott, hisz az arisztokrácia és nagypolgárság öncsaló világát vette célba.
1893-ban írta franciául a Salome című bibliai tragédiát, ezt Douglas fordította angolra, de maga Wilde is igazított rajta. Angliában betiltották, bár Európában nagy sikere volt, Richard Strauss operát írt belőle.
Volt idő, hogy egyszerre öt darabja ment a londoni színházakban, s mindegyikben szerepelt egy dandy, aki paradoxonokban mondta el a szerző véleményét a világról.
További fontosabb darabjai: A jelentéktelen asszony, Az eszményi férj, s a Bunbury a sikeres vígjáték-műfajhoz tértek vissza – az utóbbi sikeres premierje után nem sokkal Wilde már rab volt.
Angliában egy ideig Wilde-nak még a nevét sem illett kimondani. Meg kellett halnia, hogy hazája megbocsássa botrányos, különc életét, s hosszas elhallgatás után felfedezzék művészi nagyságát.
