Pollágh Péter a kortárs magyar irodalom egyik legeredetibb költője. Kiszámíthatatlan, komolyan játszó, rejtőzködő és rangrejtő. Visszafogott író. Ez mind megmutatkozik a szerző, József Attilának ajánlott, 5. kötetében.
Pollágh Péter jelentős, nyelvteremtő lírájáért 35 évesen József Attila-díjjal tüntették ki. A Pollágh-féle versbirodalom valódi Wunderkammer, ahol új erőre kapnak a szavak, és vadul élni akarnak.
Radikális (szöveg)minőség, történelmi, pszichológiai és irodalmi műveltség jellemzi.
POLLÉGH PÉTER: EGY ÚRI OSZTÁLY
Fertőzött, gyulladt vérrel itatták,
idejekorán majdnem likvidálták.
Letört urak, rég a Régiségben élnek,
mégsem szólítják egymást vitéznek.
Altatós dobozban arcdarabkák.
Megszentelt szerelememlékek.
Mátkák. Nem veszi el őket senki.
Bevehetőek, újratermelődnek.
Míg játszik a kéz a csészealjjal:
a demencia cukra hullik a sötétbe.
Málnaszörpöt adnék nekik,
egy vérből valót.
Olyan színűek, mint az ég,
nem nézi el senki.
Voltunk, mint ti, lesztek, mint mi:
ez a szakállas, síros mondat világít,
mint a hullakréta, foszló fák alatt,
a sír kopó kövén.
Závada Péter szerint „Pollágh Péter egyike a még ma is alkotó Nagy Nyelvgyurmázóknak. Az utolsó igekötőig kidolgozott, bravúrosan játékos, csak rá jellemző nyelvvel operál. Egykor Tandori, ma Parti Nagy formázza így kedvére a nyelvhúst, hogy bekavarjon, mint egy mokkáskanál, duci kis motolla. Mondjuk úgy, Pollágh versei újra meg újra elhúzzák a nótánkat. Medvés hegedűn a mézesmadzagot.”
A Régi voltam érett beszéd, magaslati, szép. És persze szomorú is, hiszen a „tragikus hangoltság: a tisztánlátás maga”, ahogy a fontos költőtárs, Térey János is vallotta. De kitapintható a versekben az Ottlik-féle morál, Mándy játékossága és Pilinszky extázisa is: megannyi felszabadító, felszabdaló hagyomány. Vizionárius, komplex költészet ez, az intellektus és szenzualitás egyszerre uralja a szövegeket. Szóródnak a jelek: a dekonstrukció és analízis itt megélt világlátási és szövegépítési mód.
„Régi voltam” – állítja a könyv címe. A megújulást hirdeti, a régiséget kutatja. Kibontakozik ideológiák és akcentusok kavalkádja, a vesztesek igazsága. Maximalista önvizsgálat és történelmi tablók sorjáznak: a felvidéki arisztokrácia, a kitelepítések, a rákosista terror, majd a Kádár-kor mindent felőrlő alkupolitikája. Generációs áttekintés és jótétemény. Jellegzetes ennek a költészetnek az auditív természete: dallamok, ritmusok, összecsengések, rezgések viszik előre az olvasót. Hangzó mű. Megzenésítésért kiált.
A lüktető, lassú vihar kötete ez. Lázadó lobbanás. Ellenáll minden kényelmesnek. Az író a Visszavont szobából integet felénk. Borotváját elefántcsonttoronyból faragták.
