Quincy Jones amerikai zenész, zeneszerző, producer március 14-én lett 90 éves. A több mint 25 Grammy-díjat elnyert (több mint 75 jelölése volt), Emmy-díjas és hét Oscar-díjra jelölt Jones munkája a populáris zene gyakorlatilag minden formáját felöleli.
Az amerikai zene „mindenese” hat évtizedet felölelő pályafutása során dolgozott zenekarvezetőként és szólistaként, volt hangszerelő, dalszerző, producer, filmzeneszerző, írt könyveket, forgatott filmeket és televíziós sorozatokat, és olyan egyéniségekkel dolgozott együtt, mint Miles Davis, Frank Sinatra, Count Basie, Lesley Gore, Michael Jackson, Peggy Lee, Ray Charles, Paul Simon és Aretha Franklin.
Quincy Delight Jones Jr. Chicagóban született 1933. március 14-én, de gyermekkorát már a nyugati parton, Seattle-ben töltötte. Itt egy gospel kórusban énekelt, és elkezdett trombitálni; egész életre szóló barátságot kötött az amerikai soulzene óriásával, Ray Charlesszal. A középiskola után elnyerte a bostoni Schillinger House, a később Berklee School of Music néven elhíresült intézmény ösztöndíját.
Húszévesen már Lionel Hampton zenekarának tagja volt, ahol olyan dzsesszlegendákkal zenélhetett együtt, mint Art Farmer és Clifford Brown. Három évvel később Dizzy Gillespie hívta együttesébe, idővel a zenekar vezetését is rábízta.
Quincy Jones első, 1956-os albumának megjelenése után Párizsba költözött, hogy a híres zenepedagógus Nadia Boulanger-nál tanulhasson. Franciaországi tartózkodása alatt dolgozott a Barclay kiadónál, egyebek között Jacques Brel, Charles Aznavour, Billy Eckstine és Sarah Vaughan lemezfelvételeinek hangszerelője volt. Hamarosan termékeny szabadúszó hangszerelő lett, és együtt dolgozott Clifford Brownnal, Gigi Gryce-szel, Oscar Pettiforddal, Cannonball Adderley-vel, Count Basie-vel, Dinah Washingtonnal és másokkal.
Hazatérése után, 1961-ben a Mercury Records alelnöki állást ajánlott neki, így ő lett az első afroamerikai, aki felsőszintű vezetői pozíciót töltött be nagy amerikai lemezcégnél. Új területen is kipróbálta magát, filmzenét írt Sidney Lumet A zálogos című filmjéhez. Az idők során mintegy harminc filmhez komponált zenét, köztük olyan világhírű alkotásokhoz, mint a Hidegvérrel, a Forró éjszakában, a Mackenna aranya, A kaktusz virága, Az Anderson-magnószalagok, és ő jegyezte a Gyökerek című tévésorozat kísérőzenéjét is.
A film világában más téren is érdekelt: 1985-ben producere és zeneszerzője volt a Steven Spielberg rendezte Bíborszín című filmnek: ez az alkotás azzal írta be magát a filmtörténetbe, hogy tizenegy kategóriában jelölték az Oscar-díjra, de egyet sem kapott meg. Jones zenéjét ezzel együtt hat alkalommal jelölték Oscarra, végül 1994-ben a humanitárius Oscar-díjjal (Jean Hersholt Humanitarian Award) vigasztalódhatott; ezzel a kitüntetéssel a filmipar hírnevét öregbítő humanitárius munkát ismerik el. 1971-ben ő volt az első afroamerikai, aki az Oscar-gála zenei rendezője lehetett.
1964-ben Count Basie-vel dolgozott, majd Frank Sinatra albumait hangszerelte, többnek zenei rendezője is volt.
1969-ben jelentette meg karrierje talán legsikeresebb albumát Walking in Space címmel. A hetvenes-nyolcvanas években a soul és a popzene berkeiben mozgott, egyik legsikeresebb vállalkozása Michael Jackson szárnyra bocsátása volt. Ő volt a producere 1979-ben az énekes első átütő sikerű, Off the Wall című lemezének, három évvel később a Thriller című lemezt producerként és hangszerelőként is jegyezte.
A Thriller minden idők legnagyobb példányszámban eladott albuma,
amelyet rekordnak számító nyolc Grammy-díjjal honoráltak; Jones és Jackson 1987-ben a Bad című albumon is együtt dolgozott, ennek turnéja minden idők legnagyobb bevételt hozó koncertkörútja lett.
Quincy Jones összesen 27 Grammy-díj birtokosa, 79 jelölésével pedig rekorder a díj történetében. Ő egyengette mások között Paul Simon, Aretha Franklin, a Rufus és Chaka Khan, valamint Celine Dion útját is. Ő volt a jótékonysági célokra készült We Are The World című dal és videoklip felvételének egyik motorja; a produkció ötszázmillió dollárt hozott az afrikai éhezők megsegítésére.
A jótékonysági ügyeket bőkezűen támogató zenész az amerikai Demokrata Párttal szimpatizál. 1993-ban Bill Clinton beiktatására hatalmas koncertet rendezett, Barack Obama beiktatása előtt pedig azt ígérte, azért lobbizik majd, hogy az új amerikai kormányban legyen a kultúrának külön minisztere – félig viccesen hozzátette, akár ő is elfoglalhatná ezt a bársonyszéket.
Lemezeinek száma a válogatásokkal együtt jóval több száznál; négy platina-, hét pedig aranylemez lett, utolsó albuma a 2010-ben megjelent és a legnagyobb slágereit felvonultató Q Soul Bossa Nostra című albuma.
A zenész háromszor nősült, és hét gyermeke van, az egyik édesanyja Nastassja Kinsky színésznő. A szakmai díjak mellett számos egyéb kitüntetés birtokosa: első amerikai születésű zenészként kapta meg a francia Becsületrend parancsnoki fokozatát.
A zeneműboltokban elérhető a közreműködésével készült zongoraoktató szoftver, amelynek célja, hogy szórakoztató élménnyé tegye a zenetanulást; a programot az elsők között egykori seattle-i iskolájában alkalmazzák.
2001-ben megkapta a Kennedy Center Honor kitüntetést, 2010-ben pedig a National Medal of Arts kitüntetést. 2013 áprilisában bebocsátást nyert a Rock and Roll Hírességek Csarnokának nagyjai közé.
