Reigl Judit születésének századik évfordulója alkalmából a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria eddig nem látott kis méretű műveinek bemutatásával tiszteleg a művész előtt.
„Naponta látogattam a Szépművészeti Múzeumot. Ha meggondolom, tizenéves koromban már egy voltam a mesterséggel, mindent láttam és kipróbáltam…Úgy tekintem mindezt, mint egy égi ajándékot…
Ha a régiekre gondoltam, minden festészeti problémám azonnal meg volt oldva.
Nem a múltba kellett visszatekintenem, önmagamba tekinthettem…”
(Reigl Judit)
A Reigl Judit (1923–2020) Haláltánc című kiállítása az 1945 utáni európai képzőművészet kiemelkedő alakjának utolsó rajzsorozatát tárja elénk. Az egyedülálló grafikai anyag Reigl életének páratlan képes krónikája, amely úgy összegzi termékeny éveit, ahogyan csak a halál kapujából visszatekintve lehet.
Reigl látásmódját jórészt a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében fiatalon felfedezett remekművek határozták meg. Courbet korai, monumentális vászna, a Birkózók volt az első kép, amely igazán megrendítette a tizenhét éves pályakezdő művészt. Az évek során az alkotás több változatát is megfestette, köztük azt a kiállításon is látható 1966-os Birkózók című falfestményét, amely lerombolt műterméből került a párizsi Musée Maillol gyűjteményébe. Az ihlető Courbet-mű négy olyan kapcsolódó munka mellett tekinthető meg, melyekből három a Szépművészeti gyűjteményében van 1948 óta.
Leonardo Lóláb-tanulmányai és Delacroix Villámlástól megriadt ló című képe éppoly fontosak voltak Reigl utolsó alkotói korszakában, mint első látásra, nyolc évtizeddel korábban. Fra Angelico Jelenetek a sivatagi remeték életéből (Thebaid) című művének részleteit már az 1950-es években készült szürrealista műveiben idézte, de a motívumok a kései rajzokon is felismerhetők.
A kiállított művek párbeszédet folytatnak Cranach, Dürer, Gaddi, Goldzius, Goya, El Greco, Hans Baldung Grien és más mesterek műveivel is, melyeket ő maga oly sokszor csodált és másolt budapesti diákévei alatt. Reigl ismételten utalt Holbein Haláltánc-sorozatának életvidám csontvázaira, valamint Gottfried Libalt döbbenetes koponyáira is.
Sorozatában Reigl egyértelműen ifjabb Hans Holbein korszakalkotó fametszeteinek, a Haláltánc-sorozatnak (1526) a hagyományát követte. Sorozatának elnevezése is erre utal, de szavai szerint mivel a koponyák és testek forgatagával, valamint saját kézmozdulataival – amelyek az ő táncszerű testmozgásának emlékét idézték fel a nagyméretű vásznak festése idejéből – a rajzok, függetlenül attól, minek nevezi őket, az ő haláltáncát is jelentik.
A Haláltánc-ciklusban Reigl magyar művészeket is felidéz. Csontváry Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban és Templomtéri kilátás a Holt-tengerre című festményeinek több változatával is találkozhatunk a kiállításon, de gyakran értelmezi újra Gulácsy A halál sziklája és A hídon bolondos, furcsa népség vonult keresztül című vásznait is.
A 2023. május 26-tól szeptember 3-ig kiállított művek fiatalos lendülettel érzékeltetik az esendő öregkort; a művész vonalvezetése akkor is magabiztos maradt, amikor látása már romlani kezdett. Pontos volt emlékezete is: a Haláltánc megannyi személyes élményt, egyetemes jelképet és műalkotást felidézve ad átfogó képet életéről és munkásságáról. A kiállítás része a sorozat rajzaival összevágott filmfelvétel, amelyen a Haláltáncon dolgozó Reigl Judit látható.
A több mint száz művet bemutató kiállítás egyszerre értelmezhető hazatérésként és testamentumként. A tárlat létrehozói Reigl Judit kívánságát teljesítik azzal, hogy rajzait a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében található kedvenc festményeivel együtt állítják ki. A Michelangelo-teremben megrendezett tárlat nemcsak tisztelgés a három éve elhunyt, világszerte ismert magyar származású alkotó előtt, de egyben új rálátást ad gyűjtemény remekműveire is.
A tárlat kurátora Gát János és Petrányi Zsolt.
