A csontbrigád, Az elveszett cirkáló, A szőke ciklon, A láthatatlan légió, A 14 karátos autó, Az előretolt helyőrség, Vesztegzár a Grand Hotelben vagy a Piszkos Fred, a kapitány? 110 éve született a zseniális Rejtő Jenő, alias P. Howard.
„– Uram! A késemért jöttem!
– Hol hagyta?
– Valami matrózban.”
A Rejtő Jenőről szóló legendák legalább oly számosak, mint ahány regényt írt a termékeny szerző. Száztíz éve született Budapesten Rejtő Jenő, aki P. Howard néven vált ismertté. Reich Jenő néven jött a világra 1905. március 29-én, apja nyomdai tisztviselő volt. A Kertész-utcai polgári iskolából kicsapták, mert szájon vágta zsidózó tanárát. Rákosi Szidi színiiskolájának elvégzése után statisztált, ám amikor leejtette Törzs Jenőt, befellegzett hazai színpadi karrierjének. Színházi tanulmányait Max Reinhardtnál folytatta Berlinben, és lovakat csutakolt az ügetőn.
„Aki mer, az nyer”
Ezután bejárta Európát: Hamburgban dokkmunkás és illatszerárus, Svédországban heringhalász, Genovában építőmunkás, Zürichben gobelinkereskedő, Franciaországban sztepptáncos volt, cirkuszban is dolgozott, néhány napot töltött Afrikában, s riportokat írt a Pesti Napló és Az Újság részére.
Rejtő Jenő 1930-ban csak konzuli útlevéllel és nyolcvan líra kölcsönnel tudott hazatérni a többévnyi kóborlásból, amelynek során sejthetően alkalmi kulimunkákból, házalásból tartotta fenn magát. Egyébként sem volt olyan alkat, aki házikabátban ülve, könyvtárszobájában mereng készülő művein. A pesti kávéházak hírhedtté vált jeleneteinek állandó résztvevőjeként könyvelték el. Úgy élt, ahogy alkotott, és úgy alkotott, ahogy élt. Viharos életében mindenhonnan előlegeket vett fel, s hogy vállalásait teljesítse, nemcsak kávéval és cigarettával spannolta magát, hanem az Aktedron nevű, akkor legális amfetamin származékkal is.
Hazatérve nyelveket tanított s írni kezdett. Az 1930-as évek derekán részben regényekkel, részben színpadi művekkel próbálkozott. Salamon Béla pártfogásával a Teréz-körúti Színpad háziszerzője lett. Aki mer, az nyer című zenés darabját 150-szer adták elő Honthy Hanna és Törzs Jenő főszereplésével, Úrilány szobát keres című színműve címszerepét Zilahy Irén játszotta, ebből 1937-ben film is készült.
Mégsem volt soha pénze bohém életmódja és kártyaszenvedélye miatt. Százhúsz jelenete maradt fenn, ezek javát Tévedésből jelentik címmel adták ki 1988-ban. Novellái Az utolsó szó jogán címmel 1957-ben jelentek meg.
Maradandóbb hatást regényei értek el. A NOVA kiadó Müller úr nevű vezetője kéziratra is fizetett, ezért Rejtő soronként adta írásait, ezzel fizetve pincérnek, trafikosnak, szabónak, mindazoknak, akiknek tartozott. Regényei átmenetek a kalandregény és paródiája között. Fordulatos, eleven cselekmény, ötletekben gazdag, játékos fantázia jellemzi őket, fő sajátosságuk a teljesen egyéni ízű humor. Rejtő szereplői alvilági figurák, akik előbb lőnek, aztán kérdeznek, de olyan kifinomultan beszélnek, mint megannyi angol lord. Elég, ha csak a regény halhatatlan kezdősorára gondolunk: “Uram! A késemért jöttem!”.
Mesélő fantáziája és komikus szemlélete gazdag és szuggesztív, a légiós és matrózregényeket művészetté nemesítette. Sokat merített Karinthyból s a pesti vagánynyelv és aszfalthumor leleményeiből, szójátékai, meglepő szerkezetei, nyelvi fantáziája révén eredeti stílust hozott létre. Írásai modern pikareszk regényeknek mondhatók, amelyekben színes figurák szerepelnek, akik érdekes és változatos környezetben, meglepő kalandokban vesznek részt. Nagy sikerű könyveit korábban G. Lavery, később P. Howard álnéven írta. Egy szerződésben kéthetente egy 120 oldalas regény megírását vállalta.
Legnépszerűbb könyvei: A csontbrigád, Az elveszett cirkáló, A szőke ciklon, A láthatatlan légió, A 14 karátos autó, Az előretolt helyőrség, Vesztegzár a Grand Hotelben és a Piszkos Fred, a kapitány. Hősei csetlő-botló kisemberek, akiknek végül igazságot szolgáltat a sors. Történetei lineárisak, jellemei alig árnyaltak, így könyvei könnyen olvashatók, ám korántsem primitívek. Különösen indításai zseniálisak, de bizarr fordulatai a magas irodalomban is mintát teremtettek. Kiszólásai, gegjei évtizedek óta közszájon forognak, regényein nemzedékek nőttek fel, személyével kapcsolatban is számos anekdota terjedt el.
Ő az egyetlen ponyvaíró, akit az irodalomtörténet is értékel, igaz csak utólag. Saját korában kortársai alig említették, bár Karinthy és Heltai Jenő nagyra értékelte és bíztatta is őt, és az olvasók egymás kezéből kapkodták köteteit.
A „gyilkos cikk”
Az „Egyedül vagyunk” című nyilas újság folyamatosan támadta, 1942-ben lényegében egy halálba küldő „gyilkos cikk”, feljelentette Rejtőt. A cikk megjelenése után hamarosan megkapta a munkaszolgálatos behívóparancsot, s a nagykátai katonakórházból betegen vitték el egy büntetőszázadba, majd nemsokára Ukrajnába került, ahonnét a legyöngült, beteg író már nem tért vissza. Az ukrajnai Jevdokovóban fagyott meg munkaszolgálatosként 1943. január 1-jén. Állítólag halála előtt is bajtársait szórakoztatta emlékezetből idézett regényrészleteivel.
Rejtő Jenőt a korszak számtalan kalandregényírója közül nyelvi humora emelte ki, legjobb könyvei valójában ponyva-paródiák, s bizonyságát adják a szerzőt túlélő és túléltető szöveg öntörvényűségének. Nem véletlenül lett a magyar irodalom egyik legolvasottabb írójává, aki legjobb pillanataiban a pesti zsidó humor felülmúlhatatlan mesterének bizonyult. Egyszersmind ez a nyelvi humorba ágyazottság lett részben az író „vizuális veszte”, legalábbis ami könyveinek megfilmesíthetetlenségét illeti (a műfordításokról nem is szólva). A Rejtő-univerzum mindeddig sikeresen ellenállt a filmesek kísérleteinek, az író képi világát leginkább a képregény műfaja tudta megragadni.
„Rejtő Jenő úgy élt, hogy akár valamelyik regényének hőse is lehetett volna…” A háború után csak 1956-ban adtak ki Rejtő-könyvet, A láthatatlan légiót. Művei a 60-as évektől jelennek meg folyamatosan. Regényeiből több film készült: A fehér foltból Zsurzs Éva rendezte a Férjhez menni tilos-t, a Vesztegzárból Palásthy György a Meztelen diplomatát, mindkettőt 1963-ban. Somló Tamás 1970-ben forgatta A halhatatlan légiós – akit csak Péhovardnak hívtak című filmet, ez az író életének eseményeit A láthatatlan légió s a Csontbrigád motívumaival ötvözte. 1996-ban készült el A három testőr Afrikában, Bujtor István rendezésében. Sajnos egyik feldolgozás sem tudta teljesen visszaadni Rejtő lényegét.
„Kitűnő érzéke volt a szörnyű világban meglátni a jelenségek fonákját, megmutatni az emberellenesben a nevetségest, és e nevetségessé tétellel leleplezni oly sok silányságot” – írta róla Hegedűs Géza.
Varsányi Ferenc Volt egyszer egy regényhős, akit P. Howardnak hívtak… c. dokumentumfilmje a Duna Televízió közreműködésével készült el:
