Április 4-én ünnepelte 75. születésnapját Spiró György Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, drámaíró. A 20. századi magyar irodalom kiemelkedő alakjának történelmi regényeiben a múltnak a jelenkorral való párhuzamba állítása révén, drámáiban a pillanatfelvételszerű ábrázolás eszközéve fogalmaz meg éles társadalomkritikát.
Spiró György 1946. április 4-én született Budapesten. Édesanyja vidéki társulatokban volt színésznő, édesapja mérnök-közgazdászként dolgozott. Egy ideig zeneszerzőnek készült, tehetségesen hegedült, majd a fizikusi pálya vonzotta, végül tizenhat éves korában elhatározta, hogy drámaíró lesz. Apját 1964-ben Belgrádba helyezték, ahol Spiró nagyon hamar megtanulta a nyelvet. Egy év múlva visszatért Budapestre, és az ELTE magyar-filozófia szakára jelentkezett, de átirányították magyar-orosz szakra.
„Húsz éve a villamoson még lektűröket bújtak, tíz éve újságot silabizáltak, ma már egy képekkel teli bulvárlap címeinek kibetűzése is nehezükre esne.” (Spiró György: Kémjelentés)
Az ifjú Spiró egy ideig zeneszerzőnek készült, tehetségesen hegedült, majd mégis inkább a fizikusi pálya vonzotta. Gimnáziumi évei alatt azonban rájött, hogy Magyarországon nincs elég pénz a tudományra, s 16 éves korában elhatározta, hogy drámaíró lesz. 1964-ben apját Belgrádba helyezték, az ottani nagykövetség mellett működő gazdasági együttműködési iroda vezetője lett. A kiküldetésbe családja is elkísérte, Spiró nagyon hamar megtanult szerbül és horvátul is. Egy év múlva visszatért Budapestre, ahol az ELTE magyar-filozófia szakára jelentkezett, de átirányították magyar-orosz szakra. Mivel oroszul nem igazán tudott, rövid időn belül el kellett sajátítania a nyelvet, ami két hónap alatt sikerült neki. Ezt a tempót később is tartotta, igen hamar megtanult még lengyelül, angolul, csehül, szlovákul, németül, franciául, olaszul, bolgárul és románul is, később fordított is e nyelvekből.
Diplomáját 1970-ben szerezte meg, s egy évig a Magyar Rádió külpolitikai rovatánál volt újságíró-gyakornok. Innen a Corvina Kiadóhoz került szerkesztőnek, majd 1976-78 között a Magyar Tudományos Akadémia Kelet-Európai Kutató Intézetének munkatársa volt. 1978 óta az ELTE tanára, előbb a Világirodalmi Tanszéken, majd 1991 óta az Esztétika Tanszéken. 1981-ben lett az irodalomtudományok kandidátusa, 1997 óta habilitált egyetemi docens. A kutatói-tanári munka mellett a színházi életben is aktívan részt vett: 1975-77-ben és 1978-79-ben a budapesti Nemzeti Színház, 1981-92-ben a kaposvári Csiky Gergely Színház dramaturgja, 1992 és 1995 között a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója volt, 1990-től 1997-ig tanított a Színházművészeti Főiskolán is. 1997 és 2000 között Széchenyi professzori ösztöndíjas volt.
SPIRÓ GYÖRGY: ÉN ITT
Én itt valami szépet akartam,
én itt egy kicsit megjelentem.
Néztek, néztek, pedig ők hívtak,
néztek merengő, párás szemmel.
Segítettem volna örömmel,
dehát én valami jót akartam.
Elköszöntem, elmentem szépen,
ők még most is néznek utánam
Az irodalmi életben nevére először 1974-ben, Kerengő című regényének megjelenésekor figyelt fel a kritika, ezt követően verseskötete jelent meg História címmel. A nagy kiugrást és a sikert, vele a József Attila-díjat az 1981-es Az Ikszek című regénye hozta el számára. A XIX. század elején, a környező nagyhatalmak által feldarabolt Lengyelországban játszódó regény főhőse a kiöregedett színész- és rendezőzseni, Wojciech Boguslawski a valóságban is létező személy, a lengyel színjátszás egyik legnagyobb alakja volt. A műben művészet és politika keveredik, a színészek bohém, színes társaságát intrikák, árulások, kicsinyes perpatvarok jellemzik, egyszerre kell megküzdeniük a művészi szabadságot fenyegető cenzúrával, a mindenhol jelenlévő besúgókkal és saját emberi gyengeségeikkel. A regény aktuálpolitikai értelmezése miatt nagy sikert aratott Magyarországon, viszont a lengyelek megharagudtak Spiróra, akit a lengyel nép ellenségének kiáltottak ki, a lengyelellenesnek tartott regényt nem is adták ki.
„Betű
Lassan megszokjuk, hogy a könyv drága, és kis példányszámban jelenik meg, és lassan a sirámokat is megszokjuk, amelyek ezt a jelenséget kísérik. Én ezeket a sirámokat egyre inkább unom. Felmerül a kérdés, vajon miért olyan nagy baj, ha az emberek egyre kevesebbet olvasnak, ha a gyerekek szórakozásának nem része az olvasás, ha a klasszikus meséket és a magasabb rendű irodalmat nem kapják meg idejében. Ha nézik a tévét, hát nézik. Ha inkább számítógépes játékokkal foglalkoznak, az se olyan nagy baj. Lehet, hogy nekik másra lesz szükségük, mint az előző nemzedékeknek volt.” (Spiró György: Mit ír az ember, ha magyar)
Az Ikszek sikere után a közönség figyelme egyre inkább a szerzőre irányult, aki hamarosan drámagyűjteménnyel (A békecsászár), novelláskötettel (Álmodtam neked), s több esszékötettel is jelentkezett. 1983-ban Székely Gábor, a Katona József Színház akkori igazgatója megkérte Spirót, hogy írjon egy darabot Gobbi Hilda számára, ekkor született meg a Csirkefej című drámájának alapgondolata. A művet 1985-ben néhány hónap alatt megírta, s 1987-ben színpadra is került. A közönség és a kritika örvendezett, a hatalom viszont fanyalgott az akkoriban elképesztően szabadszájúnak, mondhatni trágárnak számító előadás láttán, amelynek nemcsak a nyelve, hanem a mondandója, a késő Kádár-korszak reménytelenségéről, szegénységéről, lumpenesedéséről nyújtott látlelete is megdöbbentette a nézőket.
SPIRÓ GYÖRGY: GYŐZÖTT A KÖZÉPKOR?
Győzött a középkor? Mondja már!
A csontjait legföljebb mélyebbre ássa
e mái időknek szorgos krónikása,
Csokonai Vitéz Valdemár.
Mi ez a furcsa itt a földön?
Barátom szerint elszórt petefészek.
Továbbmegyünk. Barátom fütyörészik,
én pedig halkan heherészek.
A kilencvenes évek elején ismét nagyprózával jelentkezett Spiró, ám A jövevény című regény visszhangtalan maradt, s ugyanerre a sorsra jutott a 2001-es A jégmadár című regény is, amely azonban elnyerte a Szépírók Társaságának díját. Drámáival folyamatosan jelen volt a színpadokon, a közönség és a kritika is elismeréssel fogadta a nyilasuralom időszakában játszódó Elsötétítés című kamaradarabját, majd a 2004-ben bemutatott, a jelenkor problémáit taglaló Koccanás című színművét.
2005 tavaszán jelent meg újabb nagyprózája, a Fogság című történelmi regény. Az I. században játszódó, ám a mai nyelv fordulatait használó kaland- és fejlődésregényként is értelmezhető mű főhőse, a kicsit vaksi, előnytelen külsejű Uri, a politikai, vallási csatározásoktól távolságot tartó, szemlélődő-elmélkedő értelmiségi tipikus alakja, aki akarata ellenére is részese lesz a történelmi kalandoknak, s megismeri az ezerszínű római birodalomban zajló politikai, társadalmi, vallási küzdelmek hátterében álló és irányító erőket is. A regényhez kapcsolódó Széljegyzetek című művet, amelyben olvashatunk a Fogság keletkezésének körülményeiről, forrásairól is, a szerző születésnapjára jelentette meg a Magvető Kiadó.
„Túl régen van béke. Már a második nemzedék nőtt fel úgy, hogy nem látott háborút. Úgy látom, az emberek nem bírják elviselni a békét. Békében van idő gondolkozni, és az fáj. Túl sok a csalás, a hazudozás, mint mindig, de most van idő fennakadni rajtuk. Lassan ölő méreg méltánytalanság, de öl. Békében a lélek rokkan, háborúban csak a test.” (Spiró György: Fogság)
2010-es Tavaszi Tárlat című műve az 1956-os forradalom idején és azt követő időszakban játszódik, a 2015-ös Diavolina Makszim Gorkij életének utolsó szakaszát mutatja be utolsó szerelmének, cselédből lett ápolónőjének elbeszélésében.
Legutóbb 2017-ben jelentkezett regénnyel, a Kőbéka, a szerző műfaji meghatározása szerint „mesély”, keserű szatíra a jelen világáról.
„Az elit iskolában a tanár feleltetett és osztályozott, és az érdemjegy ellen a diák nem élhetett fellebbezéssel.
A normális iskola ezzel szemben azt az akkoriban elterjedt, demokratikusanak nevezett nézetet képviselte, hogy nem a tudás megszerzése a fontos, hanem a gyerekek személyiségébe való be nem avatkozás. Ha egy ilyen iskolában a gyerekek többsége úgy szavazott, hogy a Nap forog a Föld körül, akkor a tanárnak abban az osztályban ezt a nézetet kellett elfogadnia, és a továbbiakban – az érettségit is beleértve – képviselnie. (…) Szavazattöbbséggel Amerikát is mi fedezhettük fel Mátyás király vezetésével, aki híres, hollóval ékesített, Kolombo Korvino nevű vezérhajóán kitartóan távcsövezgetve sikeresen áthajózta New Yorkba a Fekete Sereget, amely utóbb a kegyetlen, emberevő indiánok elleni hősi harcban is kitűnt. (A példa a legjobb budapesti normál iskola, a Fazekas egyik érettségi dolgozatából való.)” (Spiró György: Feleségverseny)
Drámáival is folyamatosan jelen van a színpadokon, a közönség és a kritika is elismeréssel fogadja darabjait, közülük a legismertebbek Az imposztor, Honderű, Kvartett, Elsötétítés, Ahogy tesszük, Koccanás, Prah, valamint a 2015-ben bemutatott Helló, doktor Mengele!, amelyért Az évad legjobb magyar drámája címet is elnyerte. 2019-es Széljegy című könyve drámáiból, dramolettjeiből, hangjátékaiból áll, a kötet címadó darabját 2018 márciusában mutatta be a Katona József Színház. 2020-ban Sajnálatos események – Két tragédia közjátékkal Kádárról című munkája a 20. század második felének történetével foglalkozik. Ugyanebben az évben esszékötete is megjelent Malaccal teljes éveink címmel, amelynek címadó esszéje önéletrajzi történet, személyes visszaemlékezés az Eötvös Collegiumra.
A 2006-ban „sokoldalú irodalmi munkásságáért, különösen regényírói és a színháztörténetben új fejezetet nyitó drámaírói tevékenységéért” Kossuth-díjjal kitüntetett Spiró György számos más rangos elismerést is kapott.
