„Sosem ünnepeltem születésnapokat, a kerek számokat meg különösen nem” – vallja a 85 éve született Tordy Géza Kossuth-, kétszeres Jászai Mari-díjas, kiváló és érdemes művész, a nemzet színésze, a magyar színház és filmművészet legendás személyisége.
Tordy Géza Kossuth-díjas színész, rendező Budapesten született 1938. május 1-jén. Színészi pályáját 1956-ban kezdte Kaposvárott. Abban az évben nem indult színészképzés a főiskolán, de Zách János adott egy lehetőséget a fiatalembernek és odavette segédszínésznek. 1956. október 26-án Kaposváron a Zrínyi Miklós Kör nagygyűlésén, a Petőfi szobornál már Tordy Géza szavalta a Szózatot.
Somogyból Szegedre került, később a Magyar Néphadsereg Színháza, majd a Vígszínház tagja lett. 1963-1967 között a Madách társulatát erősítette, de aztán visszatért a Vígszínházhoz. Ekkor már rendezett is, darabjait a veszprémi Petőfi Színház mutatta be.
1992-től a Győri Nemzeti Színház prózai tagozatának művészeti vezetője volt, 1995-től a Budapesti Kamaraszínház főrendezője, s immár 26 éve a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára.
Színészi játékát kitűnő jellemábrázoló készség jellemzi. A romantikus és modern hősök megformálásában mindig az érzelmi hitelesség, az indulatok vad, mégis kontrollált szenvedélye jellemezte. Színházban, filmen és a televízióban is felejthetetlen alakításokat nyújtott, a közönség egyik kedvencévé vált.
„Világéletemben unatkoztam, ha nem volt munkám. Szerintem életünk utolsó percéig dolgozni kell, különösen, ha van még mondanivalónk. Ha megáll az ember, meghal! „
Játszotta Edgart a Lear királyban, volt Orlando (Ahogy tetszik), Puck (Szentivánéji álom). A Danton halálában Camille Demolande, Goldoni Mirandolájában pedig Ripafratta volt. A Bűn és bűnhődésben Porfirij, az Éjjeli menedékben Luka bőrébe bújt, Az ügynök halálában Willy Lomant személyesítette meg.
Rendezőként olyan darabokat vitt színre mint a Liliom, a Cseresznyéskert, a Vörös postakocsi, a III. Richárd, vagy éppen a Bűn és bűnhődés és A vágy villamosa.
Láthatta a közönség IV. Károlyként a Királyi vadászatban, valamint Tuzenbach, Rippafratta, Willy Loman, Porfirij vizsgálóbíró, Lear király és Salieri szerepeiben. Shakespeare, Dosztojevszkij, Füst Milán és Jókai műveit rendezte.
Olyan filmekben játszott, mint a Külvárosi legenda, a Fűre lépni szabad, a Kőszívű ember fiai és a 80 huszár. Kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével, majd a középkereszttel is.
Első filmszerepét 1957-ben kapta, a Máriássy házaspár próbafelvételen választotta ki a Külvárosi legenda egyik szerepére. Később szerepelt A kőszívű ember fiaiban, a Kárpáthy Zoltánban, az Egri csillagokban, a Fekete gyémántokban, a 80 huszárban, a Vörös Grófnőben.
Nevéhez tévéjátékok egész sora is fűződik, játszott az Édes Anna, a Malom a Séden, A császár, a Helyet az ifjúságnak, a Színház az egész című alkotásokban.
Számos elismerés tulajdonosa: Kossuth-díjas, Érdemes és Kiváló Művész, kétszeres Jászai Mari-díjas, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjének kitüntetettje, melyet Tordy Géza Kossuth-díjas színművész, a Nemzet Színésze, a Budapesti Kamaraszínház egykori főrendezője, Kiváló Művész, sokoldalú művészi munkásságáért, színpadi és televíziós szerepekben nyújtott felejthetetlen alakításaiért, rendezéseiért vehetett át.
A Hegedűs Gyula-díjat, az Ajtay Andor-díjat, a Bilicsi Tivadar-díjat és a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt is megkapta, az utóbbit elsőként ítélték neki 1987 decemberében. 2005-ben a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjai közé is beválasztották. Tordy Géza Kossuth-díjas színművészt választották a nemzet színészévé Raksányi Gellért helyére a címet viselő művészek.
