„Ha próbán rontok, akkor csak nevetek, de ezt előadáson nem tehetem meg a közönségemmel.” Törőcsik Mari kétszeres Kossuth-díjas színművész, a nemzet színésze november 23-án ünnepeli nyolcvanadik születésnapját.
1935-ben született a Heves megyei Pélyen, szülei pedagógusok voltak, nagyapjának kis mozija volt. Egerben, az angolkisasszonyoknál tanult, majd előfelvételt nyert a békéstarhosi zenei gimnáziumba, mégis egy pesti közgazdasági gimnáziumba iratkozott be, és Budapesten érettségizett.
A Színház- és Filmművészeti Főiskola operett szakának elsőéves hallgatója volt, amikor megkapta Fábri Zoltán Körhintájának főszerepét, és hirtelen ismert lett. A Sarkadi Imre novellája alapján született filmben legendás szerelmespárt alkottak a tragikusan fiatalon meghalt lenyűgöző színésszel, Soós Imrével. 1956-ban a cannes-i fesztiválon sokakat megigézett alakja, kifejezőerejének gazdagsága; az író Jean Cocteau és a rendező Francois Truffaut is beállt hódolóinak sorába. Utóbbi azt írta: „Anélkül, hogy a húszéves művésznő tudott volna róla, ő volt a fesztivál legnagyobb sztárja, ő érdemelte volna az Arany Pálmát.” 1975-ben aztán megkapta ezt az elismerést Maár Gyula Déryné, hol van? című filmjében nyújtott alakításáért.
Már főiskolás éveiben annyit forgatott, hogy három vizsgára nem jutott ideje, ezért diplomát sem kaphatott. Huszonkét évvel később – amikor a Művész Színház igazgatója lett, és be kellett mutatnia a diplomáját – a főiskola kiadta neki az elmulasztott vizsgák pótlása nélkül.
1958-ban a Nemzeti Színház szerződtette, de továbbra is filmszerepek sorát játszotta, az első három évben tíz filmet forgatott. A kor legjobb alkotásaiban játszhatott: a Körhintát a Külvárosi legenda, a Vasvirág, az Édes Anna követte, majd felfedezte Jancsó Miklós is, és rá osztotta a Szerelmem, Elektra címszerepét. Bodrogi Gyulával, Garas Dezsővel, Benedek Tiborral, Csűrös Karolával, Avar Istvánnal és Básti Lajossal közösen játszott 1959-ben Fehér Imre Gyalog mennyországba című filmjében, amelyben Latinovits Zoltán első filmszerepét. Ezt követte a Szerelem című film Makk Károly rendezésében, Darvas Iván a forgatáson találkozott a valódi börtönőrével. Megismerkedett későbbi férjével, Maár Gyula filmrendezővel, aki neki írt filmeket, például a Dérynét.
Vígjátékokban is szerepelt, így 1972-ben többek között Dajka Margittal, Latinovits Zoltánnal, Tolnay Klárival, Schubert Évával, Ruttkai Évával, Kállai Ferenccel és Szacsvay Lászlóval szerepelhetett a Volt egyszer egy családban, 1982-ben a Humorista a mennyországban című vígjátékban a humorista egy baleset következtében a mennyországba kerül, előbb azonban még egyszer végigélheti egy napját a földön, hogy élményeit a szatíra görbe tükrén keresztül írásba foglalhassa. Gárdos Péter rendezte Szamárköhögésben, Tímár Péter Csapd le csacsijában. Legutóbb a Swing (2014) és a Szarvassá Változott fiú (2014) című filmekben is láthatta a közönség.
A színházban Zorin Varsói melódiájában nyújtott alakításával vált sikeres színésznővé, partnere Sztankay István volt. Kiváló rendezők segítségével bonthatta ki ösztönös adottságait, művészi eszközeinek kiteljesítésében Ljubimov és Vasziljev is inspirálták.
1978-ban megvált a Nemzetitől, a győri Kisfaludy Színház művészeti vezetője lett, 1980-tól a Mafilm, 1990 és 1993 között a szolnoki Szigligeti Színház társulatának tagja, 1993 és 1996 között a Művész (Thália) Színház művésze, 1993-ban és 1994-ben a színház igazgatója volt. 2002 óta újra a Nemzeti Színház tagja, de vendégként más színházakban is fellép.
Az elmúlt fél évszázad egyik legnagyobb magyar színésznője eljátszott mindent, amit színésznő eljátszhat: tragikus alakoktól komédiáig, társadalmi szerepektől zenés játékokig, karakterszerepekig mindenfajta színpadi alakot megelevenített.
2008 őszén újraélesztést követően kómába esett, és hetekig intenzív ellátást igényelt. Emberfeletti akarat- és életerővel gyógyulni kezdett, újra színpadra állt, először 2009 őszén a kaposvári Csiky Gergely Színházban. Az elmúlt évadban két bemutatója is volt a Nemzeti Színházban.
Fiatalon 1955-1964. között Bodrogi Gyula színész volt a férje, a hetvenes évek elején Maár Gyula rendezővel kötött házasságot. 1973-ban született Teréz lányuk, és örökbe fogadtak egy vietnami fiút, Sont.
2012-ben létrehozta a Fogadj örökbe egy macit alapítványt, amely a megváltozott munkaképességű emberek számára kíván lehetőségeket teremteni. A művészetét elismerő díjakat felsorolni szinte lehetetlen, 1959-ben Balázs Béla-díjjal, számos nagy nemzetközi fesztiválon a legjobb női alakítás díjával tüntették ki, életműdíjat kapott 1994-ben a Magyar Filmszemlén. Kétszer tüntették ki Jászai Mari- (1964, 1969) és Kossuth-díjjal (1973, 1999), 1971-ben Érdemes művész, 1977-ben Kiváló művész címet kapott. 2000-ben a Nemzet Színésze lett. A Prima-díjat 2003-ban, a Prima Primissima Jubileumi díját 2007-ben kapta meg. 2014-ben a Nemzet Művésze díjjal tüntették ki. Tavaly a kétszeres Kossuth-díjas színésznő az orosz kultúra népszerűsítéséért is kapott az elismerést. „Nagy emberek rendeztek engem abból az országból, és mindegyik fénykorában” – nyilatkozta akkor Törőcsik Mari, példaként említve Grigorij Konszkijt, Jurij Ljubimovot és Anatolij Vasziljevet.
Hogy mit kíván a születésnapjára, úgy válaszolt: „szeretetet, amit meg is kapok, hál’istennek”. A nyáron megkezdte Az öreg és a tenger című produkció próbáit Anatolij Vasziljev rendezővel, de orvosai tanácsára végül nem vállalta a novemberi bemutatót. A Nemzeti Színház a mostanában gyengélkedő Törőcsik Mari különleges előadással, gálával és kiállítással készült 80. születésnapjára: november 23-án a színésznőt, amelyet Jordán Tamás, a szombathelyi színház igazgatója rendez. A kiállításon olyan tárgyakat is szeretnének bemutatni, amelyeket a színésznőről őriznek tisztelői.
