Pályatársai köszöntötték Végel Lászlót 75. születésnapja alkalmából a PIM-ben. Végel Lászlóval az esten Parti Nagy Lajos beszélgetett, aki a vajdasági szerzőt a „legradikálisabb magyar írónak” nevezte.
„Egyszer a talpamat verték gumibottal, csak azért, hogy a legnagyobb külkereskedelmi cég felelős igazgatói állását elfogadjam. Kikényszerítették belőlem. Így akartak kompromittálni! De nem hagytam magam! Gondoltam, ha nem ellenkezhetek, akkor rászedem őket. Beiratkoztam a pártba, amit most a szememre vetnek, no igaz, hogy vállaltam a posztot, de belülről romboltam. Nem volt könnyű!” (Végel László: Balkáni szépség, avagy Slemil fattyúja)
Február 1-jén ünnepelte 70. születésnapját Végel László Kossuth-díjas író, újságíró, szerkesztő, a vajdasági magyar irodalom egyik legjelentősebb alakja. A soknemzetiségű, akkor Magyarországhoz, majd Jugoszláviához tartozó Szenttamáson született 1941-ben. Gimnáziumi tanulmányait Újvidéken végezte, majd az itteni egyetem magyar szakán tanult tovább, később pedig elvégezte a belgrádi egyetem filozófia szakát is. 1965-től 1971-ig az Új Symposion folyóirat szerkesztőbizottságának tagja, az Egy makró emlékirata című első regénye 1967-ben jelent meg könyvként. Újságírói pályáját újvidéki ifjúsági lapoknál kezdte, 1971-től a Magyar Szó Kilátó című irodalmi mellékletét szerkesztette, 1984 és 1987 között a belgrádi Politika színházi kritikusa is volt. 1965 és 1967, valamint 1968 és 1971 között az Új Symposion és az újvidéki Polja, 1987 és 1989 között a zágrábi Prolog szerkesztőbizottsági tagja. 1980-ban az Újvidéki Televízióhoz került, tíz éven át dramaturg, majd 2002-ig irodavezető volt. 2002 óta szabadfoglalkozású író, a Szépírók Társaságának tagja, publicisztikai írásai itthoni lapokban is megjelentek.
Majdnem minden műve, regényei, esszéköteteinek is nagy része Újvidékhez kötődik, ahogy egy interjúban megfogalmazta: „Mindig a város bűvöletében éltem. Itt küzdöttem és vitatkoztam, éltem meg kudarcaimat és sikereimet. Újvidék volt szellemi nyugtalanságom színhelye”. Első regénye, a sok vitát kavart Egy makró emlékiratai című is az újvidéki Forum Kiadónál jelent meg 1967-ben. A pesszimistának bélyegzett mű, ahogy egy kritikus írta róla „az örökös kételkedés, a hitetlenség, az illúzióvesztés regénye”, amely a hatvanas évek Jugoszláviájában élő fiatalok sorsán keresztül mutatja be a társadalmi beilleszkedés képtelenségét.
„adózok a falusi utcám emlékének”
Pályatársai, tisztelői köszöntötték Végel László Kossuth-díjas vajdasági magyar írót 75. születésnapja és irodalmi munkássága kezdetének 50. évfordulója alkalmából szerda este a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM).
Végel László a magyar és a szerb irodalom jeles képviselője, egyben a „talanság írója”, az illúzió- és hitevesztettség, a reménynélküliség, a talajtalanság és jövőtlenség szerzője, a többfelé kötődés, de sehová sem tartozás érzésének igazi megosztója – hangsúlyozta köszöntőjében E. Csorba Csilla, a PIM főigazgatója.
Károlyi Csaba, az Élet és Irodalom főszerkesztő-helyettese az ünnepségen úgy fogalmazott: Végel László különlegességét az adja, hogy már első látásra sincs benne „semmi szokványos”, „semmi normális”.
Parasztgyerekként megírta az első magyar beat-regényt, Újvidéken megtelepedve nem a faluról írt, mint a vele egy napon, szintén Szenttamáson született Gion Nándor, hanem a városról, feltéve ezzel Újvidéket a magyar irodalom térképére. Könyvei gyakran előbb jelentek meg szerbül, mint magyarul, regényei pedig úgy szólnak a kisebbségi létről, hogy elkerülik a megszokott sémákat – hangoztatta Károlyi Csaba. Végel László a plebejus ember egyenességével mutatja meg a legbonyolultabb dolgokat, evidenciaként mondja ki azt, amin más oly sokszor és hosszan rágódik.
Végel Lászlóval az esten Parti Nagy Lajos beszélgetett, aki a vajdasági szerzőt a „legradikálisabb magyar írónak” nevezte. Kérdésére az író felidézte: sokan liberális kozmopolitaként könyvelték el, úgy érezték, nem foglalkozik eleget a kisebbségi léttel, a nemzeti gyökerekkel. Mint fogalmazott, egyszerű falusi emberek között nőtt fel, ahol a nemzeti kérdések helyett mindenki a nagyvilágról, Amerikáról, a második világháborúban a különböző frontokon szerzett tapasztalatairól mesélt. „Ezért nevezem magam inkább plebejus kozmopolitának, így adózok a falusi utcám emlékének.”
Végel László beszélt arról is, hogy úgy érzi, valójában ugyanazt a regényciklust írja egész életében. Első művei ugyan a nemzedéki problémákról szólnak, az újabbak pedig nem, könyvei mintha mégis „feleselnének egymással”.
Terveiről szólva a vajdasági szerző elmondta: szeretne egy Budapest-regényt írni, amelyből kiderülhetne „hogyan látunk mi titeket, budapestieket”.
A regény-, dráma- és esszéírót az ünnepségen a könyveit megjelentető Noran Libro Kiadó vezetője, Kőrössi P. József, Takács Ferenc irodalomtörténész, Radnóti Sándor esztéta, valamint Esterházy Péter is köszöntötte. Az esten a Liszt Ferenc-díjas Dresch Mihály zenélt.
Legutóbbi művei a Bűnhődés (2012) és a Neoplanta, avagy az Ígéret Földje (2013), valamint a Balkáni szépség, avagy Slemil fattyúja (2015) című regény. 2005-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2009-ben Kossuth-díjjal, 2013-ben Hazám-díjjal tüntették ki.
