„Völgyön, hegytetőkön / Csend.” Ezen a héten a 187 éve elhunyt Johann Wolfgang Goethe költeményét ajánljuk.
Élete 83 éve alatt rengeteget és maradandót alkotott a színház, a természettudomány, a képzőművészet és a politika területén. Főbb műveit felsorolni sem könnyű: szentimentális levélregénye, Az ifjú Werther szenvedései hatása egész Európára kiterjedt, Goethét élete végéig a Werther szerzőjeként ismerték. 1932-ben Babits Mihály így ír róla a Nyugatban:
„Egyszóval: író volt ő, a lélek riportere, folyton utijegyzeteket készítve az élet útjáról; lehajolva minden forráshoz és írásba foglalva ízüket. Csodálatos riporter, aki kényszerül egyúttal költő is lenni; mert ez az íz nem katalogizálható és meg sem nevezhető; erre nincs szó és nincs képlet; nem írható le a próza nyelvén. Az író költő is, sőt nemzetének legnagyobb költője; mégis ő az irodalmat reprezentálja, a tollat, s nem a lantot, s lényegesen különbözik azoktól, akik költők és csak költők.”
187 éve, 1832. március 22-én halt meg Weimarban Johann Wolfgang Goethe német költő, politikus, regény- és drámaíró.
JOHANN WOLFGANG VON GOETHE: MÁS
Völgyön, hegytetőkön
Csend.
Fákon és mezőkön
Szellő se leng.
Hallgat a madárka,
Nincsen nesz sehol…
Ne félj, nem sokára
Te is nyughatol.
(1783)
