„Tanítsd meg, hogy mi a magány, / tanítsd, hogy milyen köztetek. / Mutassátok meg, hogy söpörjek, / ha mindent összetörtetek.” Ezen a héten a Szép versek 2019 kötetből Turi Tímea versét ajánljuk.
A Magvető Kiadó nagy hagyományú antológiája, a Szép versek idén is az előző év legjobb verseiből nyújt válogatást.
Nem szükséges mindig mindent megmagyarázni, válaszokat keresni és kapni, időnként elég elfogadni és megélni azt, amire rátalálunk. Mert amikor egy vers megérint, akkor többé, gazdagabbá válunk. Turi Tímea verse is ilyen. A nők és a férfiak játszmái, a magány, az elfogadás és elfogadtatás, a mindennapok méreghintája.
TURI TÍMEA: MÉREGHINTA
Taníts meg köpni, mint a férfiak.
Taníts meg nyelni, mint a nők.
Ha az előadás elmarad,
elviselni a pluszidőt.
Tanítsd meg, hogy mi a magány,
tanítsd, hogy milyen köztetek.
Mutassátok meg, hogy söpörjek,
ha mindent összetörtetek.
Te nem tudsz semmit, és én nem fogok
neked mondani semmit mégsem.
Honnan van merszed? Hogyan gondolod?
Hogy nem sül rá a bőr a képre?
Mint állandó tömegű űrszemét,
úgy kering közöttünk a méreg.
Ha neked könnyebb, nekem nehezebb.
És mégis remélsz, és remélek.
Ha nekem könnyebb, neked nehezebb.
Azt hiszed, hogy átlátsz rajtam.
Hogy átlátok rajtad, én úgy hiszem.
Pedig minden röntgenkép egy fal.
Amikor kinyitsz egy ablakot,
én mindig bezárok egy ajtót.
Majd írhatunk egymásnak levelet.
Majd találkozhatunk a parton.
Tanuld meg a leckét gyorsan,
hogy minden elviselhető.
Tanulj meg esni, mint a férfiak.
Tanulj meg kelni, mint a nők.
