Rakpartokat, aluljárókat, pincéket, épületeket elöntött víz, beszakadt útburkolatok, leszakadt faágak, rendkívül heves és jelentős mennyiségű eső és erős szél. Szokatlan természeti jelenségről van szó, vagy „természetes” égi áldásról?
Az augusztus 17-én este lecsapó vihar során egy óra alatt több eső esett a főváros belső részén, mint az augusztusi havi átlag. A jelentős mennyiségű csapadék következtében a város több, mélyebben fekvő pontján bokáig-térdig ért a víz. A háromnegyed hét és háromnegyed nyolc között mért csapadék mennyisége meghaladta a 80 millimétert, miközben felhőszakadásról akkor beszélünk, ha fél óra alatt legalább 30 milliméternyi eső hullik
Bokáig-térdig ér a víz
A vihar, bár nagyon erős szél, légmozgás, nem kötelezően jár együtt csapadékkal. Például van porvihar is (amikor a szél felkavarja a száraz port). Fuvallat, szellő, szél, vihar, orkán – ezek a növekvő szélerősség skálafokai.
Ami kiadós esővel, villámlással, mennydörgéssel és sokszor erős, viharos széllel is jár, az a zivatar. Többnyire nyáron, magasra emelkedő gomolyfelhőkben, cumulusokban fejlődik ki, mert azok tornyai 8-12 kilométer magasra is felemelkednek s bennük a vízcseppjeik jéggé fagynak, hiszen ott már mínusz 50 fok is lehet a hőmérséklet. A jégszemek aztán elnehezedve lefele hullanak, közben meghíznak, mert rájuk fagyhat a felhő vízpárája és sokszor már jégeső formájában zuhannak a földig. A gomolyfelhőkben a kavargásuk közben különféle elektromos töltések alakulnak ki, amelyek kisülései a villámok, s a „hangrobbanásuk” a mennydörgés.
Gyakori, hogy özönvízszerű felhőszakadás lesz a zivatarból és olykor kis körzetben fél óra alatt leesik egy havi átlagos csapadékmennyiség. A zivatarfelhő előtt és alatt nagy sebességgel áramló levegő valóban elérheti a viharos fokozatot is. Az ilyen zivatar kétszeresen pusztít: a levezethetetlen mennyiségű, rombolva utat kereső vízével s a fákat kicsavaró viharos szelével.
Olykor forgószélről, tornádóról is szólnak a meteorológiai jelentések. A forgószelek a talaj felett egymással ellentétes irányból érkező kisebb széllökések találkozásakor keletkeznek. A függőlegesen forgó „orsó” belsejéből kiperdül a levegő, ott lecsökken a nyomása és így abba felszívódik és benne kavarog, táncol tovább a por, meg az apró szemétdarabkák. A forgószél nem tart sokáig.
A tornádók a zivatarfelhők belsejében keletkező hasonló, de hatalmas orsók. Ha egyik végük lefér a talajra, ott a forgó orsó alja lezáródik és hatalmas „szívószálként” működik, a felhő és a talajfelszín között. Ám a peremén viharos erővel kavarog a szél, s a felhőjével együtt haladó tornádó az útjába kerülő holmikat először a peremszelével ledönti, aztán ha föléjük ér, a szívótölcsérébe beszívja, megpörgeti, magasba emeli, végül kidobja. A vizek felett hatalmas víztölcsérként forogva alakul ki, s ott trombának hívják.
Sokkal nagyobb területre terjednek ki a ciklonok, tájfunok, orkánok, hurrikánok, amelyek tulajdonképpen más tájak nyelvein ugyanazt jelölik: egy nagyméretű, sok száz kilométer átmérőjű, alacsony nyomású hatalmas, felhőkkel teli légtömeget. Ezek az északi féltekén (a meteorológiai műhold-felvételeken szépen láthatóan) az óramutató járásával ellentétesen forognak, s lassan haladnak. Középpontjukból a centrifugális erő a peremükre szorítja a felhőket. A széleken a gyorsan forgó és irányát is változtató szél sebessége elérheti a 300 km/órát, s azt a vastag felhőkből lezúduló záporozó esőzés kíséri. A középpontjukban a peremre sodródó felhők miatt kiderül az ég,így alakul ki a ciklon „szeme”.
Égből jött csapások
Az anticiklonokból, a magas légnyomású légtömegekből az alacsonyak felé áramlik a levegő. Ezekben nyugodt, leszálló jellegű a nedvesség, nyugodt, derült, szép idő alakul ki. Bennük a szelek, s a felhők az óramutató járása szerint forognak.
Főleg az alacsony nyomású légtömegekben alakulnak ki a spirálszerű, a középpont körül forgó „karok”, közkedvelt nevükön az időjárási frontok. Ezek lehetnek melegek, hidegek, összezáródóak, egyesültek is. A melegfrontok érkeztét a magasban fátyolfelhők, cirrusok jelzik, melyek lassan egyre vastagabb rétegfelhőkké állnak össze, s megindul belőlük a csendes eső. Érkeztükkor a levegő nem hűl le lényegesen.
A hideg közeledtét fenyegető zivatarfelhő-sorok kialakulása, a szélcsendet hirtelen megtörő erős talajszél, porvihar jelzi. Aztán megindul az égszakadás-földindulás, zápor, viharos szél, villámlás-mennydörgés. Gyors elvonulásuk után tiszta, de hűvös levegő váltja fel a korábbi, olykor fullasztó meleget.
A túlzott mennyiségű csapadékot hozó, szeles, zivataros időszak ellentéte az aszály. A többnyire magas légnyomású, helyben maradó anticiklonban hetekig zavartalanul süt a nap, s végül már a csillagos hajnalokon sem alakul ki harmat. Esőnek pedig se híre, se hamva. Az eredmény: a növényzet sorvadása, a termés kipusztulása, s ha a kutak is kiapadnak, a haszonállatok lesoványodása, sőt elpusztulása.
