A teaivás szokása Kínából ered, de az emberiség legelterjedtebb italának felfedezése a legendák homályába vész. Egy japán monda szerint földre dobott szempillák váltak tealevéllé.
A zöld tea számos betegségtől megóvja a japánokat – állapította meg a szendaji Tohuku egyetem Kurijama Sinicsi vezette kutatócsoportja. A kutatók negyvenezer, 40-79 éves embert vizsgáltak meg Japán északkeleti részén, ahol különösen sok zöld teát fogyasztanak: a lakosság 80 százaléka rendszeresen, ezen belül 40 százalékuk naponta három csészénél is többet iszik belőle.
Kurijama és kutatócsoportja 11 éven át kísérte figyelemmel két csoport életét: az elsőbe olyanok tartoztak, akik naponta legfeljebb egy csésze ilyen teát fogyasztottak, a másikba olyanok, akik ötöt vagy annál is többet. Mint megállapították, a sok teát ivók körében a vizsgált időszakban a rákos megbetegedéseket kivéve minden halálok tekintetében 16 százalékkal alacsonyabb volt a halál kockázata.
Más teafajtáknál a kutatók szerint nem volt tapasztalható ilyen hatás. A zöld tea egyebek mellett számos úgynevezett polifenolt tartalmaz, amelyek jótékony egészségi hatását élénken tanulmányozzák. A zöld tea egészségvédő hatásának bizonyításához klinikai vizsgálatokra van szükség – hangsúlyozták a japán kutatóorvosok. Hozzátették: lehet, hogy a sok teát fogyasztók amúgy is különösen vigyáznak az egészségükre, így hosszabb élettartamuk talán ennek is köszönhető.
Kínaiul: 茶, japánul: お茶
A kínaiak szinte kizárólag zöld teát isznak. Ez egyszerűen a Camellia sinensis napon szárított levele, amit szárítás közben enyhén megsodornak, törnek, hogy ízanyagai jobban kioldódjanak, ha leforrázzák. A minősége a fajtán és a termőterület hollétén kívül azon múlik, milyen zsenge a levele. A legjobb teát az ágvégi, ki nem feslett levélrügy és a második kifeslő levélke adja. Sokra értékelik a félig fermentált teát is, ilyen az Oolong (ejtsd: ulong), kínaiul vu lung, azaz „fekete sárkány” tea.
Egy Japán monda szerint Darma, a kegyes Buddha-követő, hogy imádkozás alatt a fáradtságot távol tartsa magától, levágta szemhéjait és eldobta. Ebből keletkezett a teacserje, amiben erő lakozik és elűzi az álmot. A tea őshazája minden valószínűség szerint Észak-Burma és Délnyugat-Kína határán van, ahol még ma is vadon nő.
A teaszertartás, japánul chanoyu, Japánra jellemző esztétikus szórakozás. A chanoyu a porrá tört zöld tea, a matcha felszolgálásának és elfogyasztásának szertartása.
Az írott történelem szerint a VIII. század körül vitték Japánba. A teát Kínában már a Keleti Han-dinasztia korában (i.sz. 25-220) is ismerték. A matcha – ahogyan ma használják a teaszertartásban – abban az időben még ismeretlen volt. A Sung-dinasztia idejében a XII. század vége felé került Kínából Japánba a matcha. A tea ekkor még nagyon drága volt, és bár főként étkezési italként fogyasztották, jótékony hatású gyógyszernek is tartották.
