A zene megnyugtat, a zene feldob, a zene kreativitásra késztet és ösztönöz, akárcsak az olvasás. De a zenehallgatásnak lehetnek negatív hatásai is egy friss kutatás szerint. Mund Katalin szociológus járt utána a kérdésnek.
Mindannyian kedveljük a zenét. Talán azt gondoljuk, és úgy is érezzük, hogy a zenétől felpezsdül a vérünk, jobb kedvre hangolódunk, csökken a bennünk lévő stressz. Egy új tanulmány azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy a túl sok zene hallgatása valójában növeli a depresszió kockázatát.
A túlzott zenehallgatás depressziót okozhat?
Dr. Brian Primack, a Pitsburghi egyetem kutatója egy megfigyelés-sorozatot végzett, és kimutatta, hogy azok a tinédzserek, akik állandóan zenét hallgatnak, ahelyett, hogy más típusú médiát is használnának, mint pl. a TV vagy a könyvek, sokkal nagyobb valószínűséggel depressziósak, mint azon társaik, akik kevesebb zenét hallgatnak.
A kutatás során 106 résztvevőt vizsgáltak két hónapon keresztül, mindegyikük 7 és 17 éves kor közötti. A megfigyelési időszakban hétvégenként rendszeresen felhívták a fiatalokat telefonon (5 héten keresztül, mintegy 60 alkalommal), és megkérdezték tőlük, éppen mivel múlatják az időt: interneteznek, számítógépen játszanak, olvasnak, zenét hallgatnak vagy TV-znek? Továbbá rákérdeztek arra is, milyen a kedélyállapotuk.
A kutatók azt az eredményt kapták, miszerint azok a fiatalok, akik a legtöbb időt töltik zenehallgatással 8,3-szer valószínűbb, hogy depressziósak összehasonlítva a legkevesebb zenét hallgató társaikkal. Ezzel szemben a legtöbb időt olvasással töltő fiatalok körében tizedére csökken a depresszió kockázata összehasonlítva a legkevesebbet olvasó társaikkal. A többi médiafajta nem mutatott szignifikáns összefüggést a depresszióval.
A legtöbb zenét hallgató tinik naponta akár 4-5 órán keresztül is hallgathatják a zenét. Nem világos azonban, hogy azért kezdenek-e el sok zenét hallgatni, mert depressziósak, vagy azért depressziósak, mert sok zenét hallgatnak. Habár az említett összes média közül csak a zene mutatott szignifikáns összefüggést a depresszióval, ez nem jelenti azt, hogy a zene okozta volna a depressziót, mert elképzelhető, hogy sok tinédzsernek éppen a zene segít leküzdeni a problémát. Az eredmények már csak azért sem olyan meglepőek, mert a depresszió egyik tünete a visszahúzódás, befelé fordulás. A korábbi generációkban a depressziós tinédzserek bezárkóztak a szobájukba, és magnókon hallgatták a zenét. Manapság az iPodok és MP3 lejátszók lehetővé teszik, hogy akár mások jelenlétében is izolálhassák magukat.
Mindazonáltal, ezzel ellentétben az is nyilvánvalóvá vált a kutatás során, hogy a könyv olvasásának egészen más mellékhatásai vannak. Minél több időt tölt valaki olvasással, annál kisebb a depresszió kockázata. Számos tanulmány kimutatta már, hogy az olvasásnak mentális védelmező funkciója van. Ugyanakkor, a depresszió tünete lehet, ha valakinek nincs türelme leülni és olvasgatni, és úgy érzi, ha olvas, akkor sem tud odafigyelni a szövegre. Depresszió esetén ugyanis az agy sem működik megfelelőképpen.
Egy gyermek mentális egészségét számos tényező befolyásolja. A depresszió rizikófaktorai között az erőszak, a megfélemlítés, a család története és a tanulási rendellenességek mind meghatározóak. Nyilvánvalóan nem lehet megoldás eltiltani a gyermeket a zenehallgatástól, és ettől azt várni, hogy megszűnnek érzelmi problémái, a depressziót is beleértve. Bárcsak ilyen egyszerű volna a helyzet.
Ugyanakkor közismert, hogy ha valaki szomorú, de mosolyt erőltet az arcára, észre fogja venni, hogy szinte pillanatokon belül jobb kedve lesz. Habár depressziósan lehet, hogy nehezünkre esik nyugodtan ücsörögni egy kényelmes karosszékben és olvasni, figyelmünket a történetre és a szerepelők cselekedeteire, gondolataira összpontosítani, és beleélni magunkat az eseményekbe, ha mégis rá tudjuk venni magunkat az olvasásra, az – ha nem is egy-két pillanat múlva, mint a mosolygás esetében – de nagyon hamar jótékony hatást fog gyakorolni a lelkünkre. Vagyis ha át akarjuk segíteni gyermekünket a kamaszkori válságokon, adjunk a kezükbe sok-sok jó könyvet, abból baj nem lehet.
Mund Katalin
szociológus, Booker.hu
