Nem tudni, Budapesten hány gyerek menekül az utcára az otthoni lelki és fizikai terror elől. A Kapocs Szolgálat olyan civil szervezet, melynek a segítségére minden tizenéves számíthat.
A Kapocs
Labdapattogás egy nagyobb teremben, 10 év körüli gyerekek asztaliteniszeznek felnőtt fiatalokkal, a folyosón suttogó, olykor felkacagó lányok ülnek, az alig húsz négyzetméteres szobában találhatóak a számítógépek, az információs prospektusok, a könyvek, és egy nagy asztal, székekkel körülvéve. Minden adott, hogy egy társakra, kapcsolatokra vágyódó fiatal jól érezze magát.
A Kapocs Ifjúsági Önsegítő Szolgálat már több mint tíz éve működik, és ezalatt az évek alatt három fő célt jelölt meg: a felnőtté váló fiatalok problémáinak megelőzése, az önsegítés képességének fejlesztése, illetve az ifjúsági, egyéni és közösségi kezdeményezések támogatása – mondja Szabó András, az alapítvány vezetője, majd elnézést kér, mert egy fontos telefonhívás várja: egy srácba kell erőt öntenie, hogy haza merjen menni a matematikából kapott rossz jegyével.
A Kapocs nem akarja kipótolni az otthonról nem kapott figyelmet, szeretetet, nem kíván senkit semmivel szembesíteni, és amit nagyon fontos, hogy soha nem ítéli el a gyerekek cselekedeteit, viselkedéseit, tudom meg az asztalnál maradt Magócsi Tímeától, aki a szolgálat ifjúsági szakértője.
– Én magam is tag voltam annak idején, így kicsit jobban megértem az idejövőket. Az ember azt gondolná, a tinédzsereknek vannak gondjaik a saját kis életükkel, ám főbb gondok a középiskolás évek végétől kezdődnek és egyre jobban kitolódnak. Ekkor kezdik a szüleiket, tanáraikat „másként” kezdik látni, kritizálni, és ezekben az éveikben találják és vesztik el legtöbben az első szerelmüket, az első életcéljukat. Sokszor a legközelebbi hozzátartozók észre sem veszik, hogy mi bántja, mi foglalkoztatja a srácokat, nekik az a fontos, hogy milyen a tanulási eredményük, a haj- és körömszínük, a tisztaságuk és a káromkodásmentességük. A fizikai és a jóval gyakoribb lelki terror és bántalmazás elől nem csoda, ha az utcára menekül egy gyerek.
Az önsegítés másokon is segít
Beszélgetésünk ismét megakad, mert többen is lépnek be a szobába, hangos köszönésekkel és csattanó puszikkal, asztaliteniszezni invitálnak.
– Szervezetünkben önkéntesként érkező fiatalok dolgoznak, akik maguk is érintettek voltak valamikor, így a bajba keveredő társaikat másképp tudják támogatni. Minden héten tartunk önismereti órákat, aminek a konfliktuskezelő és fejlesztő feladatai közvetve és közvetlenül is hatnak a résztvevőkre. Ezeken az órákon olyan eseteket beszélünk meg, és ki, amelyek példaként útmutatóként szolgálhatnak mindannyiunk számára. Mindenkinek a saját személyes gondját kell megoldania, mi csak abban tudunk segíteni, hogy a cél felé vezető irányokat, a lehetőségeket megtaláljuk. Számomra az egyik legfontosabb kérdés, hogy miképp lehet segítségként vagy önkéntesként a Kapocshoz forduló fiatalok érintettségét saját maguk, illetve a társaik számára hasznosítani.
– Miért az önsegítés pedagógiáját választotta az alapítvány?
– Azért mert a Kapocs fiatalokat segítő tevékenységek fő célja a felnőtté válás kérdései, korosztálytól függetlenül. Ezek a gyerekek tisztában vannak azzal, hogy akinek segítségre van szüksége, annak nehéz a problémáit megfogalmazni, és nehéz azzal szembenézni, különösen akkor, ha az embert naponta érik inzultusok, naponta nem értik meg. Ha valaki bajba került, akkor is számíthat ránk, ha még azt sem tudja, mi történt vele, ha fogalma sincs arról mibe keveredett bele.
– Kiből lehet önkéntes?
– Bárki kipróbálhatja és vállalhatja – veszi át a szót Magócsi Tímea a szolgálat ifjúsági segítő asszisztense, aki maga is önkéntesként került a Kapocsba. – Előbb-utóbb kiderül, ki mennyire akar segíteni önmagának és társainak. Továbbá vállalnia kell, hogy részt vesz különféle programok szervezésében, lebonyolításában. A fiataloknak sokszor olyan bajba keveredett társakat kell laikusan meghallgatniuk, életveszélyes helyzeteket kell elhárítaniuk és a megfelelő helyre irányítaniuk. Ennek tudatában büszke és boldog vagyok attól, hogy 50-80 állandó önkéntes segít minket, de akár ezren is lehetünk, épp csak ők nem jelentkeznek mindennap a gondjaikkal.
Szolgáltatásjellegű találkozások
– Milyen programok a gyakoriak?
– Teljesen változó. A heti órarendünk tartalmazza a már említett önelemzést, önismeretet, a pingpong bajnokságot, a kirándulásokat, és a Szigeten való részvételünk megszervezését is. Minden tevékenységnek megvan a helye és az értelme. A fő, hogy közösen végezzük. Azt vettük észre, hogy a legnagyobb gondunk a kapcsolatteremtés, ezek közt is a barátságok, a szerelmek megtartásának, és elvesztésének feldolgozása. Ezeket a gondokat többedmagunkkal könnyebb megélni, megoldani. – mondja mosolyogva Tímea – Különféle csoportok szerveződtek, amelyeket az önkéntesek irányítanak, önállóan intézik ügyeiket. Így létrejött az Ifjúságvédő, a Munkakereső csoport és a Csőgárda. Amire én nagyon büszke vagyok az a Rádiós csoport, a Civil Rádióban kaptunk helyet héti műsorunkkal. Itt a srácok beszélgethetnek az utcákon előforduló problémákról, a menedékszállásokról, saját jogaikról, arról, hogy hova és kihez forduljanak, ha elszöktek otthonról, és saját magánéleti eseményeiket is megoszthatják a hallgatókkal. Ez a tevékenység az önsegítés mellett, önmaguk kipróbálásában is nagy szerepet játszik.
– Ehhez annyit még hozzáfűznék – vág közbe András -, hogy a szülők, a pedagógusok legtöbbször sajnos csak a felszínt látják. A gyerek hazamegy részegen, vagy füves cigit találnak az iskolatáskájába. Ők ezt látják. Nem arra figyelnek, hogy ez miért történhetett meg, nem a srácuk lelki, fizikai problémáikra koncentrálnak, hanem a következményekre. Mi itt a kezdetektől azon dolgozunk, hogy ezek a fiatalok megtalálják önmagukat, az útjukat az életben. Érdekes visszagondolni rájuk, milyenek voltak és ma mit csinálnak. Amit személy szerint sajnálok, az nem az itt töltött idő, nem az évek alatt elvesztett barátok társasága, a meglazult családi viszonyok, hanem a nemtörődömség, a figyelemhiány.
Kibelbeck Mara
