„…a választást gyakran a család, vagyis az öröklődés irányítja, és ez a választás alakítja a sorsot.” Szondi Lipót magyar származású svájci pszichológus 125 éve született.
Szondi Lipót (1911-ig Sonnenschein Lipót) Nyitrán született 1893. március 11-én, apja szegény cipész volt, akit szakmájánál jobban érdekelt a Talmud, két házasságából tizenkét gyermeke született. A családban szlovákul és németül beszéltek, magyarul csak azután tanultak meg, hogy 1898-ban Budapestre költöztek. A kisebbek tanulmányait felnőtt bátyjaik segítették, a legkisebb, Lipót már Pesten végezte el a gimnáziumot.
„A saját családomban már egész fiatalon láttam, hogy a választást gyakran a család, vagyis az öröklődés irányítja, és ez a választás alakítja a sorsot.„
Orvosi tanulmányait félbeszakította az első világháború, amelyben szanitécként, majd orvosként szolgált az orosz, később az olasz fronton. Diplomájának megszerzése után a Szövetség utcai Apponyi-klinikán dolgozott Ranschburg Pál idegosztályán. A belső elválasztású mirigyekkel és a hormonrendszerrel foglalkozott, s hamarosan a legkeresettebb endokrinológus, 1927-ben a Gyógypedagógiai Főiskolán a pszichopatológia tanára és a kutatólaboratórium vezetője lett. Itt értelmi fogyatékosok, majd fiatal bűnözők pszichológiai és örökléstani vizsgálatát végezte, s felismerte a neurotikusok családfájának törvényszerűségeit. Számos dolgozatot írt az alkattan és az örökléstan kórlélektani vonatkozásairól, 1936-tól érdeklődése a mélylélektan és az öröklődés összefüggései felé fordult. Ekkor dolgozta ki a sorselemzést s ennek kísérleti módszerét, amely Szondi-teszt néven vált világszerte ismertté.
Felismerte, hogy génjeink mindenbe beleszólnak, barátainkat, szerelmeinket sem teljesen szabadon választjuk. Az alvó, recesszív gének irányítják rokon- és ellenszenveinket, nemcsak emberek, de munkakörök, hivatások iránt is, betegségeinket és halálunkat is ezek szabályozzák.
„A sorsanalízis olyan mélylélektani irányzat, amely a freudi tudattalant tekinti bázisának, szorosan kapcsolódik a pszichoanalízishez, de mélyebbre ás: a családi tudattalanba” – írta tanítványa, Benedek István író-ideggyógyász. Freud egyéni és Jung kollektív tudattalanja között Szondi ismerte fel a tudattalan családi részét. Szerinte ha felismertük magunkban az öröklött jellemvonásokat, ösztönöket, hajlamokat, kötöttségeinket és buktatóinkat, lehetővé válik adottságaink magasabb szintű kiélése, ami mind az egyénnek, mind a társadalomnak hasznára válik. Abból indult ki, hogy mindenki a szabadság és a kényszer közti feszültségben él. A kényszerek közé az öröklött tulajdonságokat, a mentális és szociális környezetet sorolta, de ennek senki sincs kiszolgáltatva, képesek vagyunk választani és állást foglalni, és a választás alakítja a sorsot.
1937-ben jelent meg első sorsanalitikus tanulmánya, a Házasságok elemzése. A 40-es évek elején mindenki a tanítványa volt, aki valamit számított a pszichológiában: Kardos Lajos, Mérei Ferenc, Hermann Imre, György Júlia, Binét Ágnes és Kozmutza Flóra (József Attila szerelme, majd Illyés Gyula felesége).
1941-ben származása miatt megfosztották katedrájától, 1944-ben családjával együtt elvitték a németek. Ők is ama 1800 zsidó közé tartoztak, akikért cserébe a Kasztner-akció során a nácik teherautókat reméltek kapni a szövetségesektől. Mivel az üzlet nem jött létre, a csoportot a bergen-belseni lágerbe vitték, ahonnan öt hónap múltán került Svájcba.
Tudósi pályája és nemzetközi elismertsége az ezt követő, 40 éven át tartó svájci munkássága idején teljesedett ki. Zürichben telepedett le véglegesen, ott alakult ki körülötte a népes és kitűnő tagokból álló Szondi-kör, és intézményesedett a kísérleti ösztöndiagnosztika és a sorspszichológia mint elmélet, gyakorlat és képzés egyaránt. 1947-ben megalakította a Kísérleti Ösztöndiagnosztikai és Sorsanalitikai Munkaközösséget, 1958-ban létrejött a Sorspszichológiai Nemzetközi Kutatási Központ, 1961-ben a Szondi Intézet, amelyet a tudós 90 éves koráig vezetett. Előadott az egyetemen, s kiadta könyveit németül. Öt kötetben jelent meg ösztöndiagnosztikája és sorsanalízise, a hatodikban a Szondi-teszt képsorozata.
Szondi a párizsi Sorbonne és a leuveni egyetem díszdoktora lett, sok egyetemen sorsanalitikai tanszékek létesültek, tanítványai világszerte terjesztik elméletét. Itthon az ötvenes években a pszichológiát is burzsoá áltudománynak minősítették, évtizedes agyonhallgatás után csak 1973-ban, nyolcvanadik születésnapján írhatott róla Benedek István. Káin, a törvényszegő címmel 1969-ben, Mózes, a törvényalkotó címmel 1973-ban írt könyvet, az első az agresszív ösztönökről, a második ezek megfékezéséről szól. E két mű magyarul 1987-ben, Mérei Vera fordításában jelent meg – laikusok számára is érthetőek. A mitológiai történetek mögött az egyes ember és az egész emberiség sorsának alakulását kutatja.
„Saját sorsanalitikus önanalízisemben, melyet az 1934–36 közötti években megszakításokkal egy mátrai szállodában végeztem napi négy-hat órán át a heverőn, ez az álom és a következményei központi szerepet játszottak. A következő meglátásokhoz vezetett:
1.A tudattalanban a lét számára ős-figuráknak és az utódok cselekvéséhez szolgáló családi mintáknak kell létezniük, melyek kényszerítően irányítják sorsunkat. Így keletkeztek a fogalmak a „családi tudattalanról” és a „kényszersorsról”.
2.Következésképp a családi tudattalan az „ősök törekvéseit” tartalmazza, melyek az „ősök álmaiban” manifesztálódhatnak.
3.Az ősök ellenfele az utód állásfoglaló énje. Az énnek hatalmában áll, hogy az ősök igényei ellenében válasszon. Így jutottam a „szabad, egotropikus választás” és a „szabadon választott sors” fogalmakhoz.
4.Az ősök eme analízisének eredménye „az irányítható fatalizmus” lett, és majd negyven évvel az álom után született meg a sorsanalitikus terápia, a passzív és aktív analitikus pszichoterápiának a tankönyve” (Szondi Lipót: Sorsanalízis és önvallomás)
1960-ban németül megjelent műve, A kísérleti ösztöndiagnosztika című tankönyv hat másik nyelven (angolul, franciául, spanyolul, portugálul, olaszul, japánul) olvasható. További híres könyvei: A fogyatékos értelem és Az örökléstan jelentősége a gyakorlatban. 1980-ban az ösztönök széthúzásáról, széttartó tendenciáikról írt alapmunkát, utolsó éveiben pedig az ösztönök szintézise foglalkoztatta.
1986. január 24-én, kilencvenhárom évesen halt meg a svájci Küssnachtban. Az év decemberében az „Örökletes Ártalmak Társadalmi Megelőzése” Módszertani Központ (Budapest) szobrot állított emlékének.
